Amikor a Feltámadás Óráját említették Jézus, Mária fia (béke legyen vele) előtt, ő úgy zokogott, akár a gyermekétől elszakított anya, és azt mondta: „Nem való az, hogy Ádám fia nyugodt legyen, amikor az Órát említik a füle hallatára”.
Nem vagy te semmi. Nincsenek benned érzések. Sohasem szerettél, és sohasem szeretett igazán senki. Jézus azért zokogott, meg megrémítette evilági utazásának ideiglenessége, az emberi lények állhatatosságának hiánya, a más teremtményektől való függősége, és a távollét a Kegyelmestől. A szenvedélyek, az alsóbb én, a természetes késztetések és a Sátán befolyása miatti félelmében zokogott. Aki biztonságban érzi magát ebben a világban, az bizony igencsak tudatlan.
Ó, ifjú ember! Bármi történjék, nekem nincsenek kétségeim. És bármi történjék, én félek. Az életemre esküszöm, Allah magához vonz és a közelségébe enged, beszél hozzád, táplál téged, őrködik feletted, ajtókat nyit meg neked, nagylelkű kegyelme és közelléte asztalához ültet, bizalmas barátjaként kezel – és mégis elvárja tőled, hogy megtapasztald a veszteséget és a fájdalmat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése