Amikor Ali Al-Dzsurdzsanit
megkérdezték, miért eszik csak levest, ő azt felelte: „Mire egy
falatot megrágok és lenyelek, hetvenszer is említhetném Allahot.
Ezért negyven éve egy falat kenyeret sem rágtam meg.”
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idézet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idézet. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. január 27., péntek
2016. augusztus 10., szerda
Az elégedettségről
"Aki nem kér senkitől, és egyedül Allahtól vár segítséget, azt Ő nem teszi másokra szorulóvá. A szemérmesség és tartózkodás érzésével ruházza fel. Ilyen módon ez az ember még a kevéssel is elégedett lesz szívében. Allah megtanítja megelégedni annyival, amennyije van. Ez a nemes és értékes érzés soha nem engedi lealacsonyodni az embert.
Akik
nem elégednek meg azzal, amijük van, azoknak hiába van hatalmas
vagyonuk, mindig tovább vágyakoznak, és soha nem ismerik meg az
elégedettség érzését.
A
Mindenható Allah nem engedi, hogy az elégedettek más emberekre
legyenek rászorulva. Hiszen az alsóbb én olyan, hogyha ha pórázon
tartják, megjuhászodik, ha azonban valaki nem fogja szorosan a
gyeplőjét, magával ragadja őt: ha nem fogja vissza, veszélyes
mocsárba vonszolhatja, vagy mély szakadékba zuhanhat vele."
2016. július 22., péntek
Társak
2013. december 21., szombat
Bárcsak...
Mikor halála közeledett,
Abdulmalik ibn Marwan, az omajjád kalifa egy mosónőt látott Damaszkusz
határában, aki a kezére csavarta a szennyes ruhát, és egy sziklához csapkodva
mosta ki. A kalifa kétségbeesetten sóhajtott fel, ahogy eszébe jutott a
félelmetes túlvilági tárgyalás, és így kiáltott: „Bárcsak én is mosónő
lehetnék! Bárcsak a két kezem munkájával kerestem volna meg a megélhetésemet,
és ne lett volna szavam az evilági dolgokban!” (Ghazali, Ihya, VI, 114)
2013. december 6., péntek
Hála
"Bármink is van, az Allah ajándéka,
ezért valódi ember voltunk megkívánja, hogy mindig hálásak legyünk Neki. Az
emberségünk abban rejlik, hogy hálásak vagyunk minden jóért, amit kapunk, és
beismerjük hibáinkat, kudarcainkat, hiányosságainkat és bűneinket, és megbánjuk
ezeket, és próbáljuk jobbá tenni magunkat. A Kegyes Korán terminológiájában a
hitetlenség és a hálátlanság azonos szógyökből ered. Vagyis, a hálátlanság
hitetlenséghez vezet, a hála pedig hithez." Ali Ünal
2013. december 4., szerda
Felkészülés a halálra
Abu Bakr (r.a.) egyszer azt
mondta egy beszédében:
„Hol vannak a szépek,
a jó külsejűek, akiket valaha mindenki csodált?
Hol vannak a büszke, bátor ifjak? Hol vannak a királyok,
akik magas falú, tornyos városokat építettek?
Hol vannak a harcmezők legyőzhetetlen hősei? Elpusztította
őket az idő, a földdel tette egyenlővé! Mindannyiukat
a sír sötétjébe temették. Térjetek
észre, mielőtt még túl késő lenne, és
készüljetek fel arra, ami a halál után
vár! Mentsétek meg magatokat! Mentsétek meg
magatokat!”
(Ibn’ul-Jawzi, Zamm’ul-Hawa, p. 668;
Nadrat’un-Naim, III, 960)
2012. május 17., csütörtök
Találkozók
A
hívők mindig az istenfélelemre és jámborságra, és ezek által Allah helyeslésére
és megelégedésére törekszenek. Tehát ha a hívők nyilvánosan vagy szűk körben
találkoznak, csak azért teszik, hogy istenfélelemben és jámborságban beszéljék
és oldják meg ügyeiket, és beszélgetéseiket is ezek az értékek alakítják, és
ahogy a 4:114 ája is rámutat: Nincs
semmi jó a legtöbb titkos tanácskozásukban, kivéve az, aki adakozásra hív fel,
és kedves, egyenlő elbánásra, vagy az ügyek rendbe hozására az emberek között. Aki
ezt teszi, Allah megelégedését keresve, annak hatalmas jutalmat fogunk adni. (Ali Ünal)
2011. szeptember 5., hétfő
A romlás forrásai
Dhunnun Miszri – a Mindenható Allah legyen vele kegyelmes – azt mondta: ’A romlás hat forrásból, hat oldalról közelíthet az emberhez. Az egyik az, hogy az embernek a szándéka nem elég erős abban, hogy Túlvilág szempontjából kedvező cselekedeteket hajtson végre.’
A másik az, hogy az ember teste a vágyainak a foglya.
A harmadik forrás az, hogy hiába tudja az ember, hogy közel van a halála, akkor is tele van a szíve az evilági szerzésnek, az evilági gazdagságnak a vágyával.
A negyedik forrása a romlásnak az, hogy az ember hajlamos a teremtmények kedvét keresni a Teremtő helyett.
Az ötödik forrása minden rossznak és romlásnak az, hogy az emberek kritika nélkül követik a saját vágyaikat, és úgy indulnak el utánuk, hogy még a válluk felett sem pillantanak vissza, hogy amit tesznek, az vajon megfelel-e a Próféta (s.a.w.) Szunnájának. És a hatodik forrás pedig az, hogy az előttünk való muszlimoknak, akár a Próféta (s.a.w.) Társainak is az életéből, történetéből kiválogatják azt a nagyon kevés hibát, amit ők elkövettek, és ezzel takargatják a saját hiányosságaikat. Ugyanakkor elfeledkeznek arról a végtelen számú jó tulajdonságról és erényről, ami ezeknek az embereknek volt.
Valamint az erényes, és sok jót cselekvő muszlimok közül bárkire kiválasztják azt az egy-két hibát, ami esetleg van/volt bennük, és ezzel takargatják a saját hibáikat, de a saját jócselekedeteiket elfelejtik az ő jótetteikhez hasonlítani.
A másik az, hogy az ember teste a vágyainak a foglya.
A harmadik forrás az, hogy hiába tudja az ember, hogy közel van a halála, akkor is tele van a szíve az evilági szerzésnek, az evilági gazdagságnak a vágyával.
A negyedik forrása a romlásnak az, hogy az ember hajlamos a teremtmények kedvét keresni a Teremtő helyett.
Az ötödik forrása minden rossznak és romlásnak az, hogy az emberek kritika nélkül követik a saját vágyaikat, és úgy indulnak el utánuk, hogy még a válluk felett sem pillantanak vissza, hogy amit tesznek, az vajon megfelel-e a Próféta (s.a.w.) Szunnájának. És a hatodik forrás pedig az, hogy az előttünk való muszlimoknak, akár a Próféta (s.a.w.) Társainak is az életéből, történetéből kiválogatják azt a nagyon kevés hibát, amit ők elkövettek, és ezzel takargatják a saját hiányosságaikat. Ugyanakkor elfeledkeznek arról a végtelen számú jó tulajdonságról és erényről, ami ezeknek az embereknek volt.
Valamint az erényes, és sok jót cselekvő muszlimok közül bárkire kiválasztják azt az egy-két hibát, ami esetleg van/volt bennük, és ezzel takargatják a saját hibáikat, de a saját jócselekedeteiket elfelejtik az ő jótetteikhez hasonlítani.
2011. január 28., péntek
Hozzáállás
"Ha olyan szót hallasz egy muszlim testvéredtől, amelyet sértőnek találsz, próbálj meg jó jelentést találni benne. Ha nem sikerül jó jelentését találnod, inkább mondd azt magadban: "Nem értem, amit mondott", hogy fenntartsd a muszlimok közötti jó kapcsolatot."
Dzsafar Szadiq
Dzsafar Szadiq
2011. január 24., hétfő
Tanulás
"...az emberi lény az életre és környezetére vonatkozó tudás nélkül születik, úgy, hogy mindent meg kell tanulnia. Még 20 év után is képtelenül arra, hogy teljesen elsajátítsa az élet körülményeit, az embernek egyfolytában tanulnia kell, élete végéig. Úgy tűnik, rengeteg gyengeséggel és tehetetlenséggel küldetett erre a világra; két évig tart még az is, hogy járni megtanuljon. Csak 15 éves kora után képes különbséget tenni a jó és a rossz között, és a társadalomban való élés által elérni arra a szintre, ahol el tudja dönteni, hogy mi előnyös és mi káros számára.
Tehát az emberi lények alapvető kötelessége, létezésének lényegi eleme a tökéletesedére való törekvés a tanulás által, és Allah imádatának és az Iránta való szolgaságnak a kifejezése az imán és fohászokon keresztül. Válaszokat kell keresniük olyan lényegi kérdésekre, mint „Ki az, Akinek kegyelme által az életem oly bölcsen van elrendezve? Kinek a kegyéből kapok ilyen szeretetteljes nevelést? Kinek a kegyéből és jóakaratából vagyok ilyen bőkezűen ellátva?” Majd szükségleteik alázatos tudatában kell kérniük és fohászkodniuk a szükségletek Teljesítőjéhez, hiszen ezek közül százból egyet sem képesek segítség nélkül kielégíteni. Tehetetlenségük és szegénységük megértése és megvallása két olyan szárnnyá válik, amelyeken a legmagasabb rangra, Allah szolgájának rangjára emelkedhetnek."
Bediüzzaman Said Nursi
Tehát az emberi lények alapvető kötelessége, létezésének lényegi eleme a tökéletesedére való törekvés a tanulás által, és Allah imádatának és az Iránta való szolgaságnak a kifejezése az imán és fohászokon keresztül. Válaszokat kell keresniük olyan lényegi kérdésekre, mint „Ki az, Akinek kegyelme által az életem oly bölcsen van elrendezve? Kinek a kegyéből kapok ilyen szeretetteljes nevelést? Kinek a kegyéből és jóakaratából vagyok ilyen bőkezűen ellátva?” Majd szükségleteik alázatos tudatában kell kérniük és fohászkodniuk a szükségletek Teljesítőjéhez, hiszen ezek közül százból egyet sem képesek segítség nélkül kielégíteni. Tehetetlenségük és szegénységük megértése és megvallása két olyan szárnnyá válik, amelyeken a legmagasabb rangra, Allah szolgájának rangjára emelkedhetnek."
Bediüzzaman Said Nursi
2010. december 21., kedd
Muszlimok
"Ezért mondjuk azt, hogy az Iszlám a világmindenség vallása, mert az Iszlám nem más, mint az Allahnak, a Világmindenség Urának való engedelmesség és alávetettség. A nap, a hold, a föld és minden (más) égitest muszlimok, ahogy a levegő, a víz, a hő, a kövek, a fák és az állatok is, mert minden létező dolog Allahnak engedelmeskedik azzal, hogy az Ő törvényeinek veti alá magát. Még a hitetlenek és ateisták is muszlimok fizikai létezésüket tekintve, mert testüknek minden része az Allah által kijelölt utat követi, a születéstől a halálig és a lebomlásig. Ebben az értelemben bármi és bárki – akár hívő, akár hitetlen – az egekben és a földön Allah előtt borul le, vagy Neki veti alá magát, önként vagy akarata ellenére; ez kötelező, és nincs más választásuk."
Ali Ünal
Ali Ünal
2010. december 7., kedd
Emberi természet
"Az emberek természetüknél fogva esendők, feledékenyek, figyelmetlenek, szeretnek vitatkozni, makacsok, önzők és irigyek, sok más negatív jellemvonás mellett. Mivel az emberi lények különböznek a többi tudatos lénytől, például az angyaloktól abban, hogy van szabad akaratuk, ezek az erők, képességek és látszólag negatív tulajdonságok nem lettek korlátozva teremtésükben. Azonban azért, hogy társas lényként képesek legyenek elérni a boldogságot egyéni és közösségi életükben is, vagy meg kell fegyelmezniük ezeket a jellemvonásokat bizonyos alapelvek szerint, vagy erényekké kell alakítaniuk őket. Például a makacsság a helyesben és igazságban való kitartássá alakítható, az irigység pedig a jó dolgokban való versengéssé. Minden ember boldogsága és tökéletessége abban rejlik, hogy küzdjenek természetük negatív vonásai ellen, vagy erényekké alakítsák ezeket, és hogy jó tulajdonságaikat tökéletesítsék, és így Allah jó, elkötelezett szolgáivá és a közösség hasznos tagjaivá váljanak."
Ali Ünal
Ali Ünal
2010. december 2., csütörtök
Táplálék
Hasszán (r.a.) mondta: „Csodálkozom azokon, akik gondot fordítanak a testi táplálékukra, de nem törődnek azzal, hogy mivel táplálják a szívüket. A testüktől távol tartják a mérgező táplálékot, de arra nem ügyelnek, hogy a pusztító gondolatoktól megőrizzék a szívüket.”
2010. november 4., csütörtök
Allah Küldötte (s.a.w.) időbeosztása
Husszein (r.a.) azt mondta: „Megkérdeztem apámat, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) hogyan töltötte és hogyan osztotta be az idejét. Azt felelte:
Allah Küldötte (s.a.w.) három részre osztotta az idejét: egy részt Allahnak, egy részt a családjának, egy részt saját maga és a muszlimok között osztott meg. Nem titkolt el egyikük elől sem semmilyen vezetést vagy jó tanácsot. A közösségének kijelölt részt azzal töltötte, hogy gondoskodott az emberek szükségleteiről a vallási állapotuknak és szükségüknek megfelelően. Azzal foglalta le az embereket, hogy olyasmit tanított nekik, ami hasznukra válik nekik és a közösségüknek, és hogy tájékoztatta őket arról, amire szükségük volt. Azt is mondta nekik: „Azok, akik jelen vannak, adják át azt, amit hallanak azoknak, akik nincsenek itt, és engem is tájékoztassatok azoknak a szükségleteiről, akik nem tudnak eljönni közénk, mert aki tájékoztatja a vezetőt valakinek a nehéz helyzetéről, azt Allah megerősíti majd a Hídon a Feltámadás Napján”.
(Bayhaqi)
Allah Küldötte (s.a.w.) három részre osztotta az idejét: egy részt Allahnak, egy részt a családjának, egy részt saját maga és a muszlimok között osztott meg. Nem titkolt el egyikük elől sem semmilyen vezetést vagy jó tanácsot. A közösségének kijelölt részt azzal töltötte, hogy gondoskodott az emberek szükségleteiről a vallási állapotuknak és szükségüknek megfelelően. Azzal foglalta le az embereket, hogy olyasmit tanított nekik, ami hasznukra válik nekik és a közösségüknek, és hogy tájékoztatta őket arról, amire szükségük volt. Azt is mondta nekik: „Azok, akik jelen vannak, adják át azt, amit hallanak azoknak, akik nincsenek itt, és engem is tájékoztassatok azoknak a szükségleteiről, akik nem tudnak eljönni közénk, mert aki tájékoztatja a vezetőt valakinek a nehéz helyzetéről, azt Allah megerősíti majd a Hídon a Feltámadás Napján”.
(Bayhaqi)
2010. november 2., kedd
Végállomás
Minden spirituális utazás végállomása az, hogy teljes megértésre tegyünk szert a hit igazságait illetően.
(Imam Rabbani)
(Imam Rabbani)
2010. szeptember 20., hétfő
Ami lenyugszik
Amikor az éjszaka beborította őt, látott egy csillagot, és felkiáltott: „Ez az én Uram!” De amikor az lenyugodott, azt mondta: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!” (Korán, 6:76)
"Ez az ája, amely a világmindenség hanyatlását illusztrálja Ábrahám próféta (a.s.) szavaival, sírásra késztetett. Szívem szemei keserű könnyeket hullattak miatta. Minden könny oly keservesen szomorú volt, hogy újabbak fakadtak miatta, mintha maguk a könnyek is zokogtak volna. Ezekből a könnyekből állnak össze a következő sorok. Olyanok, mint egy magyarázat Allah bölcs Prófétájának a Kegyes Koránban található szavaihoz:
Az a szeretett, aki eltűnik, nem lehet szép, mert ami pusztulásra ítéltetett, az sohasem szép igazán. Nem lehet, és nem is szabad igazán szeretni a szívben, mert a szív az örök szeretetre teremtetett, és azt tükrözi, Akihez mindenki örökké fohászkodik. A vágyakozás olyan tárgya, amely eltűnik, nem érdemes a szív kötődésére, vagy az elme törődésére. Nem lehet a vágyakozás tárgya, és nem érdemes arra, hogy hiányozzék. Miért imádná hát a szív, és miért kötődne hozzá?
Nem keresek semmi halandót, és nem vágyok rá, hisz én magam is halandó vagyok.
Tehetetlen vagyok, nem keresem hát a tehetetleneket.
A Kegyelmesnek vetem alá lelkemet, nem vágyom hát senki másra.
Csak azt akarom, Aki örökké a barátom fog maradni.
Nem vagyok más, csak egy jelentéktelen atom, mégis az Örökkévaló Nap után vágyakozom.
Lényegében nem vagyok semmi, mégis az egész teremtésre vágyom.
Nem fohászkodom olyasmihez, ami el fog enyészni, és nem keresek menedéket nála, mert végtelenül tehetetlen és szükséget látó vagyok. Az, ami erőtlen, nem gyógyíthatja meg végtelen fájdalmamat, nem orvosolhatja végtelenül mély sebeimet. Hogy is lehetne az imádat tárgya bármi, ami ki van téve a megsemmisülésnek? Az elme, amely a külső megjelenés megszállottja, zokog, amikor elkezd elenyészni az, amit imád, és zokog a lélek is, amely az Örök szeretettet keresi, azt mondva: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Nem akarom az elválást, nem vágyok rá, mert nem vagyok képes elviselni. Azok a találkozások, amelyeket rögtön elválás követ, nem érdemesek a gondolatokra vagy a vágyakozásra. Ahogy az öröm elmúlta fájdalmas, úgy fájdalmas ezt már csak elképzelni is. A szeretők írásai, az ellenkező nem iránt érzett metaforikus szeretetről szóló költészet alkotásai siralmak, amelyek abból a fájdalomból fakadnak, amit ennek az elmúlásnak az elképzelése okoz. Ha kivonnád lelkük lényegét, ez a siralom folyna valamennyiből. Az ilyen találkozások és a fájdalmas, metaforikus szeretet miatt a szívem felkiált, akárcsak Ábrahám: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Ha állandóságra vágysz ebben a múlandó világban, hát az állandóság alsóbb énünk megsemmisítéséből származik. Győzd le rosszat parancsoló alsóbb énedet, hogy állandóságot nyerhess. Szabadítsd meg magad a rossz erkölcstől, az evilági csodálat alapjaitól, és valósítsd meg alsóbb éned megsemmisítését. Áldozd fel mindazt, ami a te hatalmadban áll, az Igazi Szeretett útján. Lásd az élőlények végét, ami a megsemmisülést jelzi. Az út ebből a világból az állandósághoz az alsóbb én megsemmisítésén keresztül vezet." (Bediüzzaman Said Nursi)
"Ez az ája, amely a világmindenség hanyatlását illusztrálja Ábrahám próféta (a.s.) szavaival, sírásra késztetett. Szívem szemei keserű könnyeket hullattak miatta. Minden könny oly keservesen szomorú volt, hogy újabbak fakadtak miatta, mintha maguk a könnyek is zokogtak volna. Ezekből a könnyekből állnak össze a következő sorok. Olyanok, mint egy magyarázat Allah bölcs Prófétájának a Kegyes Koránban található szavaihoz:
Az a szeretett, aki eltűnik, nem lehet szép, mert ami pusztulásra ítéltetett, az sohasem szép igazán. Nem lehet, és nem is szabad igazán szeretni a szívben, mert a szív az örök szeretetre teremtetett, és azt tükrözi, Akihez mindenki örökké fohászkodik. A vágyakozás olyan tárgya, amely eltűnik, nem érdemes a szív kötődésére, vagy az elme törődésére. Nem lehet a vágyakozás tárgya, és nem érdemes arra, hogy hiányozzék. Miért imádná hát a szív, és miért kötődne hozzá?
Nem keresek semmi halandót, és nem vágyok rá, hisz én magam is halandó vagyok.
Tehetetlen vagyok, nem keresem hát a tehetetleneket.
A Kegyelmesnek vetem alá lelkemet, nem vágyom hát senki másra.
Csak azt akarom, Aki örökké a barátom fog maradni.
Nem vagyok más, csak egy jelentéktelen atom, mégis az Örökkévaló Nap után vágyakozom.
Lényegében nem vagyok semmi, mégis az egész teremtésre vágyom.
Nem fohászkodom olyasmihez, ami el fog enyészni, és nem keresek menedéket nála, mert végtelenül tehetetlen és szükséget látó vagyok. Az, ami erőtlen, nem gyógyíthatja meg végtelen fájdalmamat, nem orvosolhatja végtelenül mély sebeimet. Hogy is lehetne az imádat tárgya bármi, ami ki van téve a megsemmisülésnek? Az elme, amely a külső megjelenés megszállottja, zokog, amikor elkezd elenyészni az, amit imád, és zokog a lélek is, amely az Örök szeretettet keresi, azt mondva: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Nem akarom az elválást, nem vágyok rá, mert nem vagyok képes elviselni. Azok a találkozások, amelyeket rögtön elválás követ, nem érdemesek a gondolatokra vagy a vágyakozásra. Ahogy az öröm elmúlta fájdalmas, úgy fájdalmas ezt már csak elképzelni is. A szeretők írásai, az ellenkező nem iránt érzett metaforikus szeretetről szóló költészet alkotásai siralmak, amelyek abból a fájdalomból fakadnak, amit ennek az elmúlásnak az elképzelése okoz. Ha kivonnád lelkük lényegét, ez a siralom folyna valamennyiből. Az ilyen találkozások és a fájdalmas, metaforikus szeretet miatt a szívem felkiált, akárcsak Ábrahám: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Ha állandóságra vágysz ebben a múlandó világban, hát az állandóság alsóbb énünk megsemmisítéséből származik. Győzd le rosszat parancsoló alsóbb énedet, hogy állandóságot nyerhess. Szabadítsd meg magad a rossz erkölcstől, az evilági csodálat alapjaitól, és valósítsd meg alsóbb éned megsemmisítését. Áldozd fel mindazt, ami a te hatalmadban áll, az Igazi Szeretett útján. Lásd az élőlények végét, ami a megsemmisülést jelzi. Az út ebből a világból az állandósághoz az alsóbb én megsemmisítésén keresztül vezet." (Bediüzzaman Said Nursi)
2010. szeptember 15., szerda
Építőkövek
2010. július 5., hétfő
2010. június 15., kedd
Megemlékezés

Ibn Abbasz (r.a.) azt mondta: „Allah nem tett semmit kötelezővé úgy, hogy ne szabta volna meg az ismert kötelező mennyiségét, és ne adott volna felmentést alóla azoknak, akiknek jogos kifogásuk van – kivéve a Róla való megemlékezést. Mert ennek Allah nem szabta meg a határait vagy mennyiségét, és nem is fogad el kifogást arra, ha valaki nem emlékezik meg Allahról. Allah azt mondja: „Emlékezzetek meg Allahról állva, ülve és az oldalatokon fekve” (4:103). Éjjel és nappal, a szárazföldön és a tengeren, utazás közben és otthon, gazdagságban és szegénységben, betegségben és egészségben, titokban és nyíltan, minden helyzetben és minden körülmények között. És Allah azt mondja: „És magasztaljátok Őt reggel és este!” (33:42). És ha ezt megteszitek, Ő és az angyalai áldást fognak küldeni rátok.”
2010. június 8., kedd
Hit
Ibn Abbasz (r.a.) azt mondta: „Ahogy Ádám fia nem tud felmászni az égbe, a hit ugyanúgy nem képes belépni a szívébe, amíg Allah úgy nem dönt, hogy beengedi.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
