2015. július 13., hétfő

A teszbi ima


Az Abu Davud Szunanjában olvasható feljegyzés szerint Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta a nagybátyjának, Hz. Abbasznak:
- Abbasz! Nagybátyám! Ne adjak-e neked egy ajándékot? Ne mutassak-e valamit, ami által a Mindenható Allah megbocsátja bűneidet, az elsőt és az utolsót, a múltbélieket és jelenlegieket, a szándékosakat és véletleneket, a kicsiket és nagyokat, a titkosakat és a nyíltakat?
És Allah Küldötte (s.a.w.) megtanította a teszbi imát. Azt tanácsolta, hogy ezt az imát végezze el minden nap egyszer, ha nem képes rá, akkor minden pénteken egyszer. Ha erre sem képes, akkor egy évben egyszer, s ha még erre sem, akkor az életében egyszer.
A teszbi ima 4 rakából áll, a mekruh időszakok kivételével bármikor lehet végezni. Minden kabában 75-ször el kell mondani az alábbi fohászt:
Szubhanalláhi vel hamdulilláhi ve lá iláhe illallahu v'Allahu akbar
A következő felosztás szerint:
15x a Fatiha szúra előtt
10x a Fatiha utáni szúra után, meghajlás előtt
10x meghajlásban
10x a meghajlás utáni állásban
10x az első leborulásban
10x a két leborulás közötti ülésben
10x a második leborulásban







2015. július 11., szombat

Ismét évforduló


Srebrenica


Annyi évfordulóról megemlékezünk. Fájdalmasakról, szégyenletesekről is. 
Emberek öltek meg más embereket.
Az, hogy milyen mértékben emlékezünk meg a történtekről, attól függ, hogy kik voltak a megölők, és kik voltak a megöltek.
Ha a megöltek azok, akik a jelenlegi világot formálják és alakítják, akik látszólagos hatalommal és gazdagsággal bírnak benne, akkor a megemlékezés hangos és átfogó. Mindenki hall róla, emléknapot, emlékversenyt, emlékkiállítást szerveznek.
Ha a megöltek azok, akikkel nem törődik senki, akik nem fontosak a gazdagok és hatalmasok szemében, akkor a megemlékezés esetleg teljes egészében el is marad. 
Amikor halljuk a híradóban, hogy ezrek haltak meg, felkapjuk a fejünket, hű, ez de durva, mondjuk, aztán megyünk tovább.
Másnap már nem emlékszünk. 
És senki nem idézi az emlékezetünkbe, hogy mi történt.
Mert olyanokkal történt, akik nem mindenki szerint fontosak. Akiket el lehet felejteni. Akiknek nem jár annyi, hogy emlékezzenek rájuk. 

1995. július 11-én történt a boszniai háború egyik legszégyenletesebb cselekedete, a srebrenicai népirtás.
A mészárlásban NYOLCEZERNÉL is több bosnyák muszlim vesztette életét – köztük gyermekek és aggastyánok is. A változatos módszerekkel lemészárolt embereket munkagépekkel túrták be a tömegsírokba – sokuk maradványait máig sem sikerült azonosítani.

Ne feledjük el ezeket a testvéreinket. Emlékezzünk rájuk akkor is, ha mindenki elfeledkezik róluk, és fohászkodjunk értük, és a családjukért, és azért, hogy több fény, több irgalom, több emberség legyen ebben a világban.

És álljon itt egy srebrenicai testvérünk verse emlékül:

Srebrenica

Ó, világ!
Hol vagy, mikor Srebrenica vérben áll, és a szerbek bosszúja tombol
Segít-e hatalmatok haldokló anyámon
Ó, Világ
Hol vagy, mikor halálba született gyermekem kiált hozzád
Hol van a hatalmasok hatalma, hol vannak a szónoklatok, a közlemények, a tárgyalások
Ó, Világ
Halálba született gyermekek szólítanak Srebrenicából
Nézzétek, lássátok gyermekem kínjait
Ó, világ
El tudsz-e számolni gyermekem halálával, csizmával agyontaposott újszülöttemmel
Ó, Világ
El tudsz-e számolni megerőszakolt húgainkkal és lemészárolt fiainkkal
Ó, világ, hol van most az erőd
Ó, világ, hogyan akarsz megszenvedni halálba született gyermekemért
Széttépett szívem és vajúdásom minden pillanata kérdezi tőled
Ó, világ, hogy akarsz elszámolni az erőszakkal és a mészárlással
Ó, világ, hogy akarsz elszámolni azzal, ami húgainkkal történt
Ó, Világ, hol van az erőd, mikor lelkemet tépi a harag és a fájdalom
Ó, világ, van-e szó aktáidban és jelentéseidben a mészárlásra és a tömegsírokra
Van-e jogos büntetésed a bűnösöknek
Ó, világ, világ
Ezt kérdik tőled
Tömegsírokba kapart fiaim
Megerőszakolt húgaim
És halálba született gyermekem

Cikk a témában: