A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Osman Nuri Topbas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Osman Nuri Topbas. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. február 25., csütörtök

Mohammed Próféta (s.a.w.) szeretete

Allah barátai és az igazi hívők a Próféta (s.a.w.) szeretetével fényesítik a szívüket, amíg a legtisztább és legfinomabb vésetek is láthatóvá válnak szívük tiszta tükrében. A fizikai tükrökben csak kézzelfogható, anyagi dolgok, formák, színek tükröződhetnek. Allah barátainak és az őszinte hívőknek azonban isteni fény ragyog szívük tükrében.
Akik szépek, szívesen látják magukat a tükörben. Szemeket és szíveket keresnek, amelyekben szépségük tükröződik. Ez a kívánság a világmindenség és az emberi lények teremtésének oka. A Mindenható Allah azt mondja egy hadísz kudsziban:
„Rejtett kincs voltam. Azt akartam, hogy megismerjenek, ezért teremtettem a teremtést.”
Mivel a teremtés az Ő Fényével kezdődött, a világon minden próféta, Ádámtól (a.s.) kezdve, az Ő Fényének szépségét és kiáradását hordozta.
Minden szépség Allahé. Minden szépséget Ő teremtett. Amiben szépség van, az az Ő szépségének visszfénye. Nincs olyan virág a földön, amely ne az Ő Fényét tükrözné. A Legmagasztosabb Allah nélkül semmi nem létezhetne. Ő létezik, és ezért létezünk mi is. Az Ő isteni Fénye soha nem halványul el.
Dzselaleddin Rúmi így írja le ezt a szépséget a Meszneviben:
„Mikor Gábriel kitárta egyik szárnyát, az átfogta a Keletet és a Nyugatot. Amikor a Próféta (s.a.w.) látta őt, csaknem elalélt Annak a Nagyságától, aki ezt a szépséget adta Gábrielnek.
Ám ha a Próféta (s.a.w.) kitárta volna lényegének elképzelhetetlen szárnyait, Gábriel alélt volna el, és nem tért volna magához soha többé.
Mert mikor a Küldött (s.a.w.) a végső határt jelző tüskefához ért, Gábrielnek meg kellett állnia, és nem kísérhette tovább.”
Allah Küldötte (s.a.w.) a legszeretettebb minden lény közül, felettük áll különleges személyiségével. A legcsodálatosabb és legkiemelkedőbb jellemű a múltban és a jövőben, a legirgalmasabb az emberek között, az egyetlen vezető és tanító. Abból a szívtelen népből, amelynek tagjai elevenen temették el saját lányaikat, olyan embereket nevelt, akik sírtak Allah szeretetétől, és megtanította nekik a Könyvet, a titkokat és a bölcsességet. Jobban kell őt szeretnünk mindennél és mindenkinél a teremtésből, hogy a tökéletes hitet elérhessük.
„Egyikőtök sem igazi hívő, amíg nem szeret engem jobban, mint a szüleit, a családját, és minden emberi lényt.”
Ez a hadísz figyelmeztet arra, hogy a tökéletes hitet a Próféta (s.a.w.) szeretetén keresztül érhetjük el. Az elégedettség és jóság kapui zárva vannak azok előtt, akik távol vannak ettől a szeretettől. Minden más szeretet magvai csak az ő szeretetének földjében csírázhatnak ki. Ő a szívek elégedettségének és jóságának forrása. Az ő szeretete számos kőszívet változtatott gyémánttá, tett aranyhoz vagy ezüsthöz hasonlóvá.
(Osman Nuri Topbas)

Áldott Mevlidet mindenkinek. A Mindenható Allah adja meg nekünk, hogy a szívünk képes legyen megtelni az Ő és a Küldötte (s.a.w.) szeretetével.

2009. november 23., hétfő

Zarándoklat



A zarándoklat, amely Ábrahám (a.s.) és Iszmail (a.s.) szilárd hitének és bizalmának szimbóluma, belépés a kegyelem és alávettség birodalmába, és eltávolodás az emberi vágyaktól. A zarándoklat idején a zarándokok ihramot viselnek: két egyszerű, szegetlen fehér leplet. Nem viselnek fejfedőt vagy lábbelit. Ez emlékezteti a zarándokot az Allahhoz való viszonyára – hogy Teremtőjének alázatos szolgája. Arra is emlékeztet, hogy halálunk után egyszerű fehér lepelbe csavarnak mindenkit – kedvenc, drága ruháinkat itt kell hagynunk, ebben a világban.
A zarándokoknak nem szabad növényeket letépniük, sőt, még bogarakat agyoncsapniuk sem. A becstelenség és büszkélkedés is tilos a zarándoklat során. Nem marad más, csak a szeretet és kedvesség a teremtés iránt, a Teremtő megelégedését keresve.
A zarándokok istenszolgálata azt jelképezi, hogy a Mindenható Allahra való hagyatkozás, a Neki való alávetettség és a Benne való bizalom által megbocsátást nyerhetünk bűneinkért.

(Osman Nuri Topbas: Az isteni szeretet titka)

2009. augusztus 24., hétfő

A Ramadánról

a böjt előnyei elsősorban spirituálisak, nem fizikaiak. Ezért a böjttel az legyen a célunk és szándékunk, hogy a Mindenható Allahot szolgáljuk. Ha evilági célokkal vágunk bele a böjtbe, például kevesebbet akarunk költeni élelmiszerre vagy le akarunk fogyni néhány kilót, azzal elveszítjük a böjt valódi előnyeit. Ilyen önző célokkal nem nyerhetjük el a Mindenható Allah megelégedését. Ez érvényes minden más istenszolgálatra is: például ha valaki azért imádkozik, mert egészségesnek tart egy kis testmozgást, az vallási szempontból olyan, mintha nem is imádkozna, mintha nem teljesítené Allah parancsát. Az ilyen ember inkább alsóbb énje parancsát teljesíti az imádkozás leple alatt.
Az istenszolgálat cselekedeteit úgy kell végrehajtanunk, hogy egy szándékunk van vele: Allah megelégedésének elnyerése. Ehhez az embernek megfelelően kell nevelnie szívét, meg kell tisztítania a méltatlan gondolatoktól és vágyaktól.
Ahhoz, hogy a lehető legtöbb hasznunk származzon Ramadán hónapjából Allah Küldötte (s.a.w.) következő tanácsait kell követnünk:
1. Sokat kell ismételnünk a tanúságtételt.
2. Allah bocsánatát kell kérnünk.
3. A lehető legtöbb jótettet kell végrehajtanunk, hogy elnyerhessük a Paradicsomot.
4. Tartózkodnunk kell a tiltott (haram) dolgoktól, hogy védjük magunkat a Pokol tüzétől.
5. Bőkezűen kell adakoznunk, és vigasztalnunk a megtört szívűeket.
6. Iftárral (a böjtöt megtörő étkezéssel, vacsorával) kell kínálnunk a böjtölő hívőket.
Természetesen nincs határa annak, hogy mennyi és milyen jótettet végezhetünk. Mindenkinek meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy jót tegyen a muszlim közösség érdekében. Ramadán a hívő spirituális tökéletesedésének hónapja. Ahogy ügyelünk arra, hogy a szánkat az evéstől megtartóztassuk, ugyanúgy meg kell tartóztatnunk a pletykától, rágalmazástól és haszontalan beszédtől. Különben nem sikerül elérnünk a böjt átfogó célját – a hívő tökéletesítését az Iszlám erkölcsének megfelelően.
Osman Nuri Topbas

2008. augusztus 18., hétfő

Ramadán, Korán, böjt

Azoknak, akik imájukat és böjtjüket óvatlan és kegyetlen módon rágalmazással, pletykával és mások sértegetésével törik meg, így szól Mohammed Próféta (s.a.w.) figyelmeztetése: „Vannak, akik böjtölnek, de nem származik számukra más a böjtből, csak éhség. Vannak, akik imádkoznak éjjel, de nem származik számukra más belőle, csak álmosság.”
Egy másik hadíszban pedig Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondja: „Aki nem mond le a hazugságról és rossztettekről, hát Allahnak nincs szüksége rá, hogy lemondjon az ételről és italról”.
Ezek a hadíszok egyértelműen mutatják, hogy Ramadánban különösen fontos ügyelnünk a megfelelő viselkedésre. Szívünket és elménket is fel kell készítenünk a böjtre. Ezt pedig nem tehetjük gondatlansággal és nemtörődömséggel. Különleges gonddal és áhítattal kell végeznünk az imáinkat, éber szívvel és nyitott elmével kell olvasnunk a Koránt, vagyonunkat meg kell tisztítanunk azzal, hogy zakátot vagy adományt adunk belőle. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a Kegyes Korán kinyilatkoztatása Ramadán havában kezdődött. Ezért különös gondot kell fordítanunk arra, hogy a Korán parancsait életünkben megvalósítsuk.
Az igazi Korán-olvasást a szív végzi. Külső szemeink csak a szív ablakaiként szolgálnak. A Ramadán és a Korán között szoros kapcsolat van. A Ramadán az ideje annak, hogy a Korán hangjára odafigyeljünk – arra a hangra, amely figyelmeztet minket igazi végzetünkre, amelyhez halálunk után érkezünk el. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „A böjt és a Korán közbenjárók lesznek az Utolsó Napon” , és: „A böjt a türelem fele” .

(Osman Nuri Topbas: A szeretet titka, részlet)

2008. június 26., csütörtök

A halálról

Minden élőlény megtapasztalja majd a halált. Ez a pillanat, amikor az ideiglenes élettől elbúcsúzunk, különleges élmény minden élőlény számára.
Emlékeznünk kell arra, hogy az ember, akár tud róla, akár nem folyton számos lehetséges halálokkal szembesül. A halál rejtőzve, de állandóan várakozik az emberre. Dzselaleddin Rúmi így írja le a halál valóságát és elkerülhetetlenségét: “Az emberi lélek egy része mindig a távozás állapotában van. Minden pillanat a távozás pillanata, és minden pillanat az élet elmúlása.”
Rúmi arra is figyelmeztet minket, hogy ne essünk a vakság hibájába, amikor nem ismerjük fel ezt a valóságot:
Nézd, ó, tanítvány, a szépséget a tükörben!
De ne tévesszen meg a hazugság.
Mert az ifjúság szépsége eltűnik,
Megroskad az egykor szilárd ház.
Életünk utolsó pillanatát, utolsó lélegzetünket isteni titoknak kell tekintenünk, amely mély bölcsességben gyökerezik. Ez azt jelenti, hogy a halálélmény nem közönséges ismeret. Azt tudjuk a jövőnkről, hogy meg fogunk halni, de azt nem, hogy mikor. Életünk hossza kizárólag a Mindenható Allah akaratától függ. Az ember számtalanszor néz szembe a halállal élete során. Betegségek, katasztrófák, balesetek, halálosan veszélyes helyzetek ezrei, amelyeknek nem is mindig vagyunk tudatában mutatják, hogy mennyire vékony a határvonal élet és halál között. Oly sokszor menekülünk meg ilyen helyzetekből, mintha csak egy második esélyt kaptunk volna, hogy jobban felkészüljünk a Túlvilágra. E kegyelem ellenére az ember közömbös marad azzal szemben, hogy minden egyes elmúló nap az életét rövidíti meg, ahelyett, hogy tudatosan és gondosabban próbálná meg kihasználni fennmaradó idejét. Születésünktől fogva minden egyes nap meghalunk egy kicsit, még ha nem is vagyunk tudatában. A halál felé tartó utazás a születéssel kezdődik, és minden elmúló pillanat a halálhoz visz közelebb. Ez az ája megdöbbentő erővel magyarázza ezt a tényt: „És ha valakinek hosszú életet adunk, azt visszafordítjuk a teremtésben. Hát nem gondolkodtok?” (Korán, 36:68)

(Osman Nuri Topbas)

2008. június 23., hétfő

A felügyelő

Omár (r.a.) kalifátusa idején Muadh-t (r.a.) bízta meg azzal, hogy a Bani Kilab törzstől begyűjtse az adót, árukat vigyen neki, és szétossza a szegények között a gazdagok adományait.
Muadh minden megbízatást nagy gonddal teljesített, és bíztató történetekkel tért haza arról, hogy hogyan sikerült megnyernie az emberek szívét. Úgy tért vissza, hogy ne volt egyebe, mint egy darab vászon, amit a nyakába terített, hogy a hőségtől és a portól védje magát.
Egy napon a felesége megkérdezte tőle: „Azok, akik ilyen feladatokat teljesítenek, fizetést szoktak kapni, és többnyire még ajándékokat is adnak nekik a családjuk számára. Hol vannak az ajándékok, amiket te kaptál?”
Muadh azt felelte: „Volt velem egy felügyelő, aki mindenhová elkísért, és számon tartotta, hogy mit kapok és mit adok.”
A felesége igencsak megmérgesedett: „Allah Küldötte (s.a.w.) megbízott benne, Abu Bakr (r.a.) megbízott benned, és Omár most felügyelőt küld veled? Hát ő nem bízik benned?”
A szavai eljutottak Omár feleségének fülébe, tőle pedig magához Omárhoz is, aki magához hívatta Muadh-t, és szemrehányóan kérdezte tőle: „Mit hallok? Miért mondtad azt, hogy felügyelőt állítottam melléd? Hát azt hiszed, hogy nem bízok benned?”
Muadh pedig példaértékű válasszal válaszolt neki: „Ó, hívők vezére! Csak a feleségem miatt mondtam ezt. A felügyelőt, akiről beszéltem, nem te küldted velem. A Mindenható Allah volt az. Nem akartam bármit is elvenni magamnak a szolgálatért cserébe, amit tettem.”
Omár megértette Muadh szavait, megértette, hogy nem vágyik semmi evilági tulajdonra. A saját vagyonából adott neki ajándékot, mondván: „Vidd el ezt a feleségednek, hogy elégedett legyen és megnyugodjék.”

2008. június 22., vasárnap

A szeretetről

„Mikor Medzsnún céltalanul bolyongott Lejla falujában, egy idegennel találkozott, aki azt tudakolta, merre van Lejla háza. „Ne keresd Lejla házát, ne fáradj feleslegesen!” – szólt Medzsnún, s a szívére mutatott: „Itt van Lejla otthona, nem máshol!”
El kell gondolkodnunk ezen a példán, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit talál a Mindenható Allah, ha a szívünkbe néz. Más szavakkal szólva, mennyire van tele a szívünk a Mindenható Allah és Küldöttének (s.a.w.) szeretetével? És a hit öröme tükröződik-e imáinkban és viselkedésünkön? Vagy a szeretetünk csak szavakban létezik, nem jut túl a nyelvünkön, és soha nem ér el a szívünkig? Viselkedésünk, cselekedeteink, szívünk minden dobbanása mennyire van összhangban a Koránnal és a szunnával? Ennek a múlandó világnak a kincseit milyen mértékben használjuk arra, hogy a Mindenható Allah szeretetét elnyerhessük?
A nagy kalifa, Omár (r.a.) azt mondta: „Számolj el magaddal, mielőtt elszámolásra hívnak az Utolsó Napon!” Viselkedésünket ezzel az alapelvvel kell összevetnünk. Milyen boldogok is azok, akik osztoznak Mohammed Próféta (s.a.w.) kiemelkedő személyiségében és jellemében, és ezáltal elérik a szeretet igazságát.
(Osman Nuri Topbas)

2008. június 21., szombat

Szolgálat (hizmet)

A hívőnek meg kell ragadnia minden alkalmat a szolgálatra, még a legkisebbeket is. Vannak, akik azt gondolják magukról, hogy nagy és fontos szolgálatot végeznek, ezért a kisebbeket elhanyagolják. Pedig nem tudhatjuk, hogy melyik fogja elnyerni Allah megelégedését. Mindig észben kell tartanunk, hogy nem mindenkinek van meg a lehetősége arra, hogy szolgálatot végezzen. Sokan vannak, akiknek, bár a képességük meglenne rá, nincs lehetőségük. Aki szolgálatot végez, annak tudnia kell, hogy Allah kegyelméből végezheti, és köszönetet kell mondania azoknak, akiket szolgál, hogy elfogadják tőle a szolgálatát.
(Osman Nuri Topbas: A szeretet titka)

2008. június 17., kedd

Szolgálat

"Azoknak a szerencsés embereknek az életében, akik Mohammed Prófétát (s.a.w.) választották példaképüknek, a legfontosabb példa az emberiség szolgálata volt. Nélkülözhetetlen tulajdonsága ez mindazoknak, akik a Mindenható Allahot és az Ő Küldöttét (s.a.w.) szeretik. Mások szolgálatában olyanok ők, mint a Nap és a Hold: fényt hoznak az egész emberiségnek, amely elér még a világ legsötétebb sarkába is. És bár folyamatosan fényt adnak másoknak, ez semmivel sem csökkenti saját fényüket, épp ellenkezőleg, csak még fényesebben ragyognak tőle. Nem árt nekik sem a tavasz, sem az ősz. Olyanok, mint a hatalmas, bőven áradó folyók, amelyek a végtelen óceánig vezető hosszú útjukon az élet vizével öntözik a virágokat, fákat, itatják az állatokat. A szolgálat emberei segítenek a betegeknek, a szegényeknek, még a törött szárnyú madaraknak is."
(Osman Nuri Topbas: A szeretet titka)