2016. december 1., csütörtök

Allah és a szolgák jogai

427. Muáz ibn Dzsabal (r.a.) azt mondta:
Allah Küldötte (s.a.w.) mögött ültem a szamarán. A Próféta (s.a.w.) azt mondta:
- Muáz! Tudod, hogy mik Allah jogai a szolgáitól, és mik a szolgák jogai Allahtól?
- Allah és a Küldötte jobban tudják! - feleltem. Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta erre:
- Allah joga a szolgáitól, hogy egyedül Őt szolgálják, és ne társítsanak Mellé semmit. A szolgák joga Allahtól pedig az, hogy ha semmit nem társítanak Mellé, ne büntesse meg őket.
Azonnal megkérdeztem:
- Allah Küldötte, elmondjam ezt a jó hírt az embereknek?
- Ne mondd el nekik, mert akkor csak ebben bíznának, és lusták lennének - felelte.
Bukhari, Jihad 46; Muslim, Iman 48, 49. Lásd még: Bukhari, Libas 101, Istizan 30, Tevhid 1; Tirmidhi, Iman 18; Ibn Majah, Zuhd 35


Magyarázat
Muáz ibn Dzsabal (r.a.) azok közé a Társak közé tartozott, akiket az a szerencse és megtiszteltetés ért, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) mögött ülhettek a hátasállatán, és különleges tudást tanulhattak tőle. Egyes elbeszélések szerint ekkor az Ufeir nevű szamár hátán ültek. Allah Küldötte (s.a.w.) út közben mindig tanított valamit azoknak a Társainak, akiket maga mögé ültetett. Ez alkalommal azt tanította meg Hz. Muáznak, hogy Allah jogai a szolgáitól, és a szolgák jogai Allahtól.
Allah joga a szolgáitól az, hogy egyedül Őt szolgálják, és ne társítsanak Mellé semmit. Ez egy szükséges és kötelező jog a szolgáktól. Amennyiben a szolgák így viselkednek, a Mindenható Allah, annak ellenére, hogy ez számára természetesen nem szükséges, nem fogja megbüntetni őket. Hitünk szerint Allahnak semmi sem szükséges vagy kötelező. Vagyis, senki nem kényszeríthet rá vagy tehet kötelezővé neki semmit.
Amikor Hz. Muáz engedélyt kért a Prófétánktól (s.a.w.), hogy ezt a jó hírt másoknak is elmondta, ő nem adott engedélyt attól tartva, hogy az emberek csak ebben a jó hírben fognak bízni, és ellustulnak. Később, a körülmények változásával Hz. Muáz mégis kénytelen volt továbbadni ezt a hírt. Ezzel azonban Hz. Muáz nem tett tiltott dolgot. Amikor Allah Küldötte (s.a.w.) ezt mondta neki, még fennállt a veszély, hogy a muszlimok, akik még éppen csak felvették az Iszlámot, félre fogják érteni. Miután az Iszlám alaposan megerősödött a szívükben, Muáz tudtukra adta ezt az eseményt, hogy ne maradjon titokban, és ne legyenek megfosztva a tudástól.
Szeretett Prófétánk (s.a.w.) figyelmeztetéséről eszünkbe juthatnak azok az önmagukat sem eléggé ismerő emberek, akik napjainkban azt állítják, hogy ők már meghaladtak egy bizonyos szintet, „szentté”, „misztikussá” váltak, ők már túlléptek a kötelezőségeken, a saríán, és elérték az igazságot, ezért nekik már nem kell istenszolgálatot végezniük. Azonban, ahogy az Iszlám parancsai és tiltásai minden muszlimra érvényesek, úgy nincs egyetlen ember sem, akire ne vonatkoznának a szolgaság és istenszolgálat kötelességei. Akik az Iszlámon kívül próbálnak muszlimok lenni, azok csak saját magukat tévesztik meg. Egy hívőnek soha nem szabad hallgatnia azok megtévesztő szavaira, akik nem akarnak istenszolgálatot végezni és megrettennek a szolgaság valóságától, és nem szabad tisztelnie az ilyeneket. Ha bárki is felmentést kapott volna az istenszolgálat alól, az Allah Küldötte (s.a.w.) lett volna. És tudván, hogy az istenszolgálat számára is kötelező volt, vajon mi lesz ezeknek az önjelölt szenteknek, ezeknek a tévelygőknek a sorsa?
A szolga számára a remény akkor bír csak bármiféle jelentőséggel, ha a szolgaság kötelességeit teljesíti. Ha valaki nem vállalja a szolgaságot, nem használ számára semmit az, ha osztozik abban a reményben, amelyet a Mindenható Allah ad szolgáinak.



2016. november 23., szerda

Remény a hívőknek


Szunábihí azt mondta:
Meglátogattam Ubada ibn Számitot (r.a.), aki a halálán volt éppen. Látván az állapotát, annyira elszomorodtam, hogy sírni kezdtem. Erre azt mondta nekem:
- Nyugodj meg. Miért is sírsz? Allahra esküszöm, ha tanúskodásra kérnek, melletted fogok tanúskodni. Ha lehetőségem nyílik a közbenjárásra, közben fogok járni érted. Ha telik az erőmből, azon leszek, hogy segítsek neked!
Aztán hozzátette:
- Allahra esküszöm, hogy elbeszéltem nektek minden olyan hadíszt, amit Allah Küldöttétől (s.a.w.) hallottam, és amiben jó hír van a számotokra, egyet kivéve. Azt az egyetlen hadíszt pedig ma mondom el, amikor utolsó perceimet élem. Hallottam, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
Aki tanúsítja, hogy nincs más istenség, csak Allah, és hogy Mohammed Allah Küldötte, attól Allah eltiltja a Tüzet.”



2016. november 15., kedd

Aki öl, és akit megölnek


Egy olyan történet és egy olyan tanács, amin minden muszlimnak el kellene gondolkodnia...

Dzsundab ibn Abdullah (r.a.) elbeszélése szerint Allah Küldötte (s.a.w.) egy muszlimokból álló csapatot küldött a hitetlenek egy törzse ellen. A muszlim katonák összecsaptak a társítókkal. Volt a hitetlenek között egy ember, aki bármelyik muszlim katonára támadott, könnyedén megölte. Azonban az egyik muszlim kihasználta egy figyelmetlen pillanatát, ás rátámadt. Később megegyeztünk abba, hogy ez a muszlim Oszama ibn Zaid volt. Amikor Oszama felemelte a kardját, hogy levágja ezt az embert, az azt mondta: „Lá iláhe ill'Allah”, de Oszama ennek ellenére megölte őt.
Aztán egy hírnök jött a Prófétánkhoz (s.a.w.), aki kikérdezte őt a csatában történtekről, az pedig elbeszélte a történteket. Elbeszélte annak az embernek a helyzetét, és azt is, hogy mit tett Oszama. Erre Allah Küldötte (s.a.w.) magához hívta Oszamát, és megkérdezte tőle:
- Miért ölted meg azt az embert?
- Allah Küldötte, az az ember elvette a muszlimok életét, megölte ezt és ezt az embert is (és felsorolta a hősi halottak neveit), ezért én rátámadtam, és amikor a kardot meglátta, azt mondta: „Lá iláhe ill'Allah”.
Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
- És te megölted őt?
- Igen – felelte.
- És mit fogsz tenni a La iláhe ill'Allah ellen, ha ezzel jön eléd az Utolsó Napon? - mondta a Próféta (s.a.w.).
- Allah Küldötte! Kérj számomra bocsánatot (Allahtól)! - mondta Oszama.
De Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
- És mit fogsz tenni a La iláhe ill'Allah ellen, ha ezzel jön eléd az Utolsó Napon?
És semmi mást nem mondott, egyre csak ezt ismételte:
- És mit fogsz tenni a La iláhe ill'Allah ellen, ha ezzel jön eléd az Utolsó Napon?
Muslim, Iman 160

Dzsundab ibn Abdullah
A nemes Társak közé tartozó Dzsundab kunjája Abu Abdullah volt. Dzsundub néven is említik. Mivel a Bedzsile törzsbe tartozott, az Al-Bedzseli melléknevet is kapta. Először Kúfában telepedett le, aztán kivándorolt Baszrába. Ezért a kúfai és baszrai hadísztudósok is idéztek tőle hadíszokat. Haszan Baszri, Muhammad ibn Szírín is adott tovább tőle hadíszokat.
Amikor az Abdullah ibn Zubairral kapcsolatos fitna kirobbant, Dzsundab a fenti hadíszt mondta egy csoport muszlimnak, akiket magához hívott, és azt tanácsolta nekik, hogy ne keveredjenek bele a fitnába.
A látogatói megkérdezték tőle:
- De mit tegyünk, ha a fitna elér a mi városunkba is?
- Akkor vonuljatok vissza a saját utcátokba – felelte.
- És ha az utcánkba is elér?
- Akkor húzódjatok a házatokba.
- És ha elér a házunkba is?
- Akkor vonuljatok vissza a szobátokba.
- De ha behatol a szobánkba is?
- Akkor legyetek Allah azon szolgája, akit megölnek, és ne az, aki öl! - válaszolt Dzsundab.
Allah legyen vele elégedett!



2016. október 19., szerda

A Kert népe


Hárisza ibn Vahb (r.a.) azt mondta, hogy hallotta, amint Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
Ne tájékoztassalak benneteket a Kert népéről? Ők azok, akik gyengék, és az emberek gyengének tartják őket, és nem tulajdonítanak nekik jelentőséget, de ha megesküsznek valamire, Allah beteljesíti azt. És ne tájékoztassalak benneteket a Tűz népéről? Minden kemény szívű, durva, szűkmarkú és felfuvalkodottan járó ember.”

2016. szeptember 26., hétfő

A szülők barátai

 Egyszer Ibn Omár elindult Mekkába. Vitt magával egy szamarat, hogy arra üljön át, ha elfárad a tevegelésben, és a fejére turbánt tett. Egy napon épp a szamarán ült pihenésképpen, amikor találkozott egy sivatagi arabbal. Megkérdezte tőle:
- Nem te vagy ez meg ez az ember, ennek meg ennek a fia?
Amikor az ember igennel válaszolt, leszállt a szamaráról, és az embernek adta:
- Ülj fel erre! - mondta, és a turbánját is átnyújtotta neki, hogy tegye a fejére.
A barátainak egyike azt mondta Ibn Omárnak:
- Allah bocsásson meg neked! Feleslegesen adtad ennek a sivatagi arabnak a szamarad, amit azért hoztál magaddal, hogy pihenésként átülj a hátára, és még a turbánodat is!
Ibn Omár azt felelte:
- Hallottam, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „A legértékesebb jótett az, ha valaki az apja halála után törődik az apja barátjának családjával.” Ennek az embernek az apja (az apám) Omár (r.a.) barátja volt.
Muslim, Birr 11-13. Lásd még: Abu Davud, edeb 120; Tirmidhi, Birr 5


Magyarázat
A szülők barátai a szülők halála után megmaradó legértékesebb emlékek. Aki értékeli a szülei barátait, azt juttatja kifejezésre, hogy szülei is értékesek voltak számára, és tiszteli emléküket.
A hűség az egyik legértékesebb érzés, amely emberré teszi az embert. Ez az érzés arányos a szeretett személynek tulajdonított értékkel. Akiből hiányzik a hűség, az olyan önző ember, aki csak saját magára, a saját élvezetére és értékeire gondol. Az ilyenektől hiába is várnánk a elhunytak emlékének tiszteletben tartását, vagy az értük hozott áldozatokat.
Abdullah ibn Omár élete tele van szépséggel és a jó viselkedés példáival, és nagyon tanulságos néhai édesapja barátja iránt mutatott jósága is! Sajnálkozás nélkül ajándékozta azt, amire neki magának is nagy szüksége lett volna hosszú és fárasztó utazása során, ami azt mutatja, hogy mennyire szerette apját, és tisztelte az emlékét. Az apja barátjának nem egyszerű ajándékokat adott, hanem, ahogy útitársai is megjegyezték, a legszükségesebb holmiját ajándékozta, ami tanúsítja bőkezűségét is. Ibn Omár önfeláldozása és az elhunytak emléke iránti tisztelete nagyon híres. Miután Allah Küldötte (s.a.w.) meghalt, ő csak azokon az utakon járt, amelyeken egykor ő is, azok alatt a fák alatt pihent meg, ahol ő is, és hogy ezek a fák ki ne száradjanak, rendszeresen öntözte őket, hiába voltak a távoli hegyekben vagy sivatagban. Mindebből láthatjuk, milyen hatalmas szíve volt Abdullah ibn Omárnak.

Azok az érzelemszegény emberek, akik nosztalgiázásnak nevezik és lenézik az emlékekhez való ragaszkodást, nem ismerik meg a szeretet és barátság mély gazdagságú birodalmát, és bebörtönözve maradnak a mindennapi élet szűk és kicsiny világában. Akik tisztelik és értékelik szüleik barátait és azok rokonait, azok erényes, fejlett emberi tulajdonságokkal rendelkező emberek.

2016. szeptember 7., szerda

Az idős szülők

Abu Huraira (r.a.) elbeszélése szerint Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
Akinek a szülei vagy közülük az egyik megéri az öregkort, és ő nem jut be a kertbe, az vesszen el, az vesszen el, az vesszen el!” 
(Muslim, Birr 9, 10)

Magyarázat

Bármilyen életkorúak legyenek is a szülők, gyermekeiknek teljesíteniük kell az irántuk való kötelességeiket.
Lehetséges, hogy a szülők tehetősek, és nem szorulnak rá gyermekeik anyagi támogatására, pénzére. Még az is lehet, hogy vannak szolgáik, akik gondoskodnak róluk, elintézik ügyeiket. Ebben a helyzetben a gyermek kötelessége az, hogy jól viselkedjen velük, teljesítse parancsaikat. Hiszen a pénz nem old meg mindent. A szeretetteljesség, kedves tekintet, jó viselkedés, a szívbéli ölelés nem váltható ki pénzzel.
Hadíszunk a nem jóravaló gyermek egyértelmű végzetéről szól. Annak a fájdalmas végét beszéli el, akinek a szülei vagy egyikük megérik az öregkort, de ő nem teljesíti irántuk gyermeki kötelességeit, s ezért nem léphet be a Paradicsom kertjébe. Az ilyen ember nem volt szeretetteljes szüleivel, nem osztotta meg velük azt, amije volt, ezért elvesztette a Mindenható Allah kegyemét, és nyomorúságra, veszteségre ítéltetett.
Gyermekkorában az ember tehetetlen, erőtlen. Nem képes az élelmét megszerezni, nincs pénze, hogy ételt vegyen, de ereje vagy képessége sem, hogy a szájához emelje. Az anyja és az apja nevelik fel, táplálják, gondoskodnak róla, míg megerősödik. A gyermek megerősödött hát, de az isteni rendelés szerint ekkorra a szülei váltak erőtlenné. Nemcsak hogy elgyengültek, de talán a felfogóképességük is hanyatlott, s olyanná váltak maguk is, mint a gyermekek.

Az, akinek a szülei vagy egyikük ilyen állapotba kerültek, ha csak feleannyi szeretettel, törődéssel és megértéssel fordul feléjük, mint amennyivel ők fordultak felé gyerekkorában, bizonnyal elnyeri a szülei és a Mindenható Allah megelégedését is. Mekkora veszteség az, ha valaki, aki nem érti meg ezt, és nem nem teljesíti megfelelően gyermeki kötelességét, elveszíti a Paradicsom kertjét, amely talán csak karnyújtásnyira van tőle!

2016. szeptember 6., kedd

Hétvégi szeminárium


A következő hétvégi szeminárium nőknek szeptember 11-én, szombaton lesz.

Az első blokk 14:30-kor, a második blokk 17:30-kor kezdődik, és 19 óráig tart.

Utána közös vacsora.

Kérlek, ha szeretnél részt venni egyik vagy mindkét blokkon, illetve a vacsorán, mielőbb jelezd nekem.
Mindenkit szeretettel várunk.

2016. augusztus 22., hétfő

A gyermek és az ima

 „Tanítsátok meg a gyermeknek az imádkozást hétéves korában! Ha tízéves korát betöltve nem imádkozik, büntessétek meg érte.”
Abu Davud, Salat 26; Tirmidhi, Mevakit 182
A gyermeknek hétéves korában meg kell tanítani az ima elvégzését. Egy, a vallását megélő családban nevelkedő gyermek valójában születésétől fogva ismerkedik az imával, hiszen látja a körülötte élőktől. Az Allah iránti szolgaságot legszebben jelképező istenszolgálat felkelti érdeklődését. A felnőtteket utánozva ő maga is próbálgatja az imát.
A legjobb nevelés és tanítás az, ha mi magunk is megéljük azt, amit a gyermeknek tanácsolunk, és élő példaként szolgálunk számára. Ha így teszünk, a gyermek az imát ugyanolyan természetesnek éli meg, mint az alvást, evést vagy ivást, és megérti, hogy ha nem imádkozik, akkor valami hiányzik az életéből.
A vallásos környezetben felnőtt gyermek hétéves korára valójában már meg is tanulta az imát. Ezért a szüleire az a feladat hárul, hogy az esetleges hibáit, hiányosságait kijavítsák. Ha a gyermek hétéves koráig nem tanult meg imádkozni, akkor elsősorban azt kell vele megértetni, hogy ez a legfontosabb istenszolgálat, és meg is kell tanítani neki. Néhány szúrát, fohászokat is kell neki tanítani. A hétéves kor egyaránt vonatkozik a fiúkra és a lányokra is.

2016. augusztus 11., csütörtök

Hétvégi kirándulás

A múlt vasárnapi kistúra sikerét tekintve ismét megyünk vasárnap insallah.


A cél ezúttal is a Pilis, csak most más útvonalon:

Pomáz - Kő-hegy - Vasas-szakadék - Lajos-forrás - Csikóváralja - Pomáz

A táv kb. 16 km, a szint kb. 500 m. Ez egy könnyebb túra, mint a múlt heti volt. Átlagos erőnléttel különösebb nehézségek nélkül teljesíthető.

Kb. félúton van vízvételi lehetőség a Lajos-forrásnál.

Ami a találkozót illeti, a HÉV 8:20-kor indul a Margit híd, Budai hídfő nevű megállóból, ezen rajta kell lennünk mindenképp. Be lehet csatlakozni a pomázi HÉV megállónál 8:45-kor.

Kérlek, ha jönnél, jelezd nekem, illetve további kérdés esetén se habozz kapcsolatba lépni velem.


2016. augusztus 10., szerda

Az elégedettségről


"Aki nem kér senkitől, és egyedül Allahtól vár segítséget, azt Ő nem teszi másokra szorulóvá. A szemérmesség és tartózkodás érzésével ruházza fel. Ilyen módon ez az ember még a kevéssel is elégedett lesz szívében. Allah megtanítja megelégedni annyival, amennyije van. Ez a nemes és értékes érzés soha nem engedi lealacsonyodni az embert.
Akik nem elégednek meg azzal, amijük van, azoknak hiába van hatalmas vagyonuk, mindig tovább vágyakoznak, és soha nem ismerik meg az elégedettség érzését.
A Mindenható Allah nem engedi, hogy az elégedettek más emberekre legyenek rászorulva. Hiszen az alsóbb én olyan, hogyha ha pórázon tartják, megjuhászodik, ha azonban valaki nem fogja szorosan a gyeplőjét, magával ragadja őt: ha nem fogja vissza, veszélyes mocsárba vonszolhatja, vagy mély szakadékba zuhanhat vele." 

2016. augusztus 4., csütörtök

Hétvégi kirándulás


Augusztus 7-én, vasárnap insallah kirándulni megyünk a Pilisbe, nők és (strapabíróbb) gyermekek.

Az útvonal Pilisszentkereszt - Pilis-tető - Simon halála - Mária-pad - Zsivány-sziklák - Dobogókő

De ezt csak tájékoztatásul közlöm, navigálni nem kell, ne aggódjatok :)

A táv 15-16 km, de ne tévesszen meg, ez nem egy könnyű túra (gy. k. sokat kell felfelé menni).

Ettől függetlenül teljesen átlagos erőnléttel is teljesíthető, mert nem megyünk gyorsan, és sokszor megállunk majd.

Arra készüljetek, h. az útvonalon vízvételi lehetőség NINCS (csak Dobogókőn), és várhatólag meleg lesz, és, mint említettem, sokat kell felfele menni, szóval legalább 1,5 liter vízre szükség lesz. Emellett ennivaló sem árt, és, bár esőt nem mondanak, egy esőkabát sem.

Az útvonalon többrendbeli gombákok is várhatók, kedvcsinálónak egy csokor:


És egy békés óriás, meg egy kis apróság:


Ami a találkozót illeti, a HÉV 8:20-kor indul a Margit híd, Budai hídfő nevű megállóból, ezek rajta kell lennünk mindenképp. Be lehet csatlakozni a pomázi HÉV megállónál 8:45-kor.

A túra különlegessége, h. régi barátokkal is találkozhatsz :)

Kérlek, ha jönnél, jelezd nekem, illetve további kérdés esetén se habozz kapcsolatba lépni velem.

2016. július 24., vasárnap

A bűnök és következményeik


Abdullah ibn Omár (r.a.) arról számolt be, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
Ó, muhadzsirek, öt dolog fogja sújtani ezt a közösséget, a Mindenható Allah őrizzen attól, hogy ti is megéljétek.
Ha majd mindennapos lesz a paráznaság, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah ne küldött volna új betegségeket az emberekre, olyanokat, amiket az előttük valók nem is ismertek.
Ha az emberek csalni fognak az áru kimérésénél, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah ne sújtotta volna szárazsággal és éhséggel az embereket, és ne küldött volna nekik zsarnok uralkodókat.
Ha az emberek nem adják majd meg a zakátot, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah vissza ne tartotta volna az esőt az égből, és ha nem lennének az állatok, nem is esne eső soha többé.
Ha az emberek megszegik a szerződést, amit a Mindenható Allahhal és az Ő Küldöttével (s.a.w.) kötöttek, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah ellenséget ne küldött volna rájuk, akik erővel veszik el azt, ami az övék volt.

Ha a muszlimok vezetői nem Allah Könyve szerint kormányoznak, akkor jusson eszetekbe, hogy ez sosem történt meg anélkül, hogy a Legmagasztosabb Allah ne szakítaná csoportokra a muszlimokat, amelyek majd harcolni fognak egymással.”

2016. július 22., péntek

Társak


Abu Araka beszélte el: „Láttam az utolsókat Allah Küldötte (s.a.w.) Társai közül. Nem látok már senkit, aki rájuk hasonlítana. Allahra! Reggel kócosan, porral lepetten, sápadtan jöttek elő, a két szemük között olyan dudor, mint a kecske térde, mert az éjszakát Allah Könyvének olvasásával töltötték, a talpukon és a homlokukon. Ha Allahot említették, úgy hajoltak, mint a fák egy szeles napon, és a szemükből úgy ömlött a könny, hogy Allahra, egészen átáztatta a ruhájukat. Allahra! A népek ma olyanok, mintha aludnának közönyösségükben.”

2016. július 20., szerda

A vezetésről


Abu Músza al-Asari (r.a.) beszélte el, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
A vezetést és a tudást, amellyel engem Allah elküldött, az esőhöz hasonlíthatnám. Az eső lehull a földre, és a föld egy része termékeny. Elnyeli az esővizet, a száraz fű kizöldül, és növények sarjadnak. A föld más része eltárolja a vizet, és Allah ezt az emberiség javára fordítja, mert az összegyűlt vízből ihatnak, itathatják az állataikat és öntözhetik földjeiket a szárazságban. De az esővíz aláhullik olyan széles, határtalan síkságra is, amely sem növényeket nem hajt, sem a vizet el nem tárolja. Ilyenek az emberek is, azok, akik megértik a vallást, amelyet Allah küldött le nekik általam, és előnyük származik belőle, és azok, akik megtanulják, s másoknak is megtanítják. A többiek pedig azok, akik nem emelték fel a fejüket, és nem figyelnek, s nem is fogadják el Allah vezetését, amelyet nekik általam küldött.”
(Bukhari, Ilim 20; Muslim, Fezail 15)


Magyarázat
A „vezetésnek” fordított arab szó a „hidajet”, ami a helyes út keresését, a helyes útra való lépést jelenti, azt, hogy Allah valakinek szívébe ülteti a vágyat, hogy az igaz utat megtalálja, ugyanakkor az igaz vallást, az Iszlámot is jelenti. Általános értelemben minden, a jóra vezető dolgot jelent. Hiszen a jó és az igazság azon dolgok összessége, amelyeket az Iszlám mutat és tanít nekünk. A Mindenható Allah az elküldött próféták által mindig a jóra és helyesre vezette az embereket, és távol akarta tartani őket a rossztól és helytelentől. A Kegyes Korán számos ájája is utal erre:
És ami Thamúdot illeti, vezettük őket, de ők jobban szerették a vakságot a vezetésnél, így a megalázó büntetés villámcsapása ragadta meg őket azért, amit megkerestek.” (Korán, A részletesen megmagyarázott 41:17)
Bizony, nem vezetheted azt, akit szeretsz, hanem Allah vezeti azt, akit Ő akar. És Ő a legjobb Ismerője a vezetetteknek.” (Korán, A történet 28:56)
Ezek az áják megmagyarázzák, hogy mit jelent a vezetés, és milyen jellemzői vannak.
A hadíszban szereplő tudás magába foglalja a nyilvánvaló és a rejtett tudományokat is. A vezetés a tudás, tanulás és megértés első lépése. Ezért még a tudás előtt szükség van rá. A tudás abból a megértésből és felfogásból származik, amit Allah ad az embernek. A marifet (ismerés) pedig a tudás után következik, és annál magasabb rendű tulajdonság: azt jelenti, hogy a tudóban megvan a megkülönböztetés képessége, vagyis a tudás fajtáit meg tudja különböztetni egymástól.
Mint sok más hadíszban, Allah Küldötte (s.a.w.) itt is hasonlat segítségével magyaráz el egy nagyon fontos témát. Hiszen a hasonlat segít abban, hogy könnyebben megérthessük és megjegyezhessük az elhangzottakat. Ugyanakkor ékesszólása és kiemelkedő megfogalmazása segítségével mély jelentéseket tudott szavakba foglalni.
Allah Küldötte (s.a.w.) az általa elhozott vezetést és tudást az esőhöz hasonlította. Amikor a föld kiszáradt, a fák és más növények szomjaznak, a bőséges eső feléleszti a földet, mintha csak új életet adna neki. A tudatlanságba, barbárságba, sötétségbe és erkölcstelenségbe süllyedt emberiség ugyanígy várta egy próféta, a vezetés elhozó kalauz, útmutató és az utat lámpásként megvilágító küldött eljövetelét. A Mohammed Próféta (s.a.w.) által elhozott tudás és vezetés úgy élesztette újjá az emberek szívét és lelkét, ahogy a bőséges eső a kiszáradt földet. Ahogy az eső feléleszti a halott földet, úgy éleszti fel az Iszlám vezetése a szíveket és lelkeket. Ahogy az eső aláhull a halott földre, úgy ereszkedik le az égből a földre a halott szíveket feltámasztó isteni kinyilatkoztatás. Ezért hát azok a szívek, amelyek kiveszik részüket az Iszlám által elhozott vezetésből és tudásból, élnek, de a többi szív mind halott. Röviden ez a jelentése Allah Küldötte (s.a.w.) gyönyörű hasonlatának.
Azonban a hasonlat jelentésének itt még nincs vége. A föld, ahová az eső lehullik, többféle lehet. Nem minden föld adja ugyanazt a termést, nem minden földből származik ugyanakkora haszna az embereknek.
Vannak olyan területek, ahol a föld különösen termékeny. Elnyeli az esővizet, és bőséges, gazdag termést hoz általa, így az embereknek nagy haszna származik belőle. Azok a hívők, akik elfogadják a Mohammed Próféta (s.a.w.) által elhozott vallást, nekik maguknak hasznuk származik belőle, és másoknak is hasznára válnak, az ilyen földekhez hasonlóak.
Van olyan föld is, amely sziklás, köves, és elnyeli a vizet, de el is tárolja. Ezen a földön, bár nem nőnek növények, de a bennük összegyűlt vízből az emberek ihatnak, itathatják a jószágaikat és öntözhetik a földjeiket. Az ilyen föld is hasznos. Erre a földre hasonlítanak azok a hívők, akik elfogadják az Allah Küldötte (s.a.w.) által elhozott vezetést és tudást, s másoknak is továbbadják azt.
Azok pedig, akik nem fogadják el az Iszlám megtestesítette tudást és vezetést, olyanok, mint a föld, amely elnyeli az esőt, de nem terem növényeket, és a vizet sem tárolja el az emberek hasznára – olyanok, mint a pusztaság és a sivatagok.
Ahogy az Allah által a Prófétánkon (s.a.w.) keresztül elküldött vezetést elfogadó emberek sem ugyanolyanok, úgy vannak olyanok is, akik elutasítják ezt a vezetést és tudást. Az Allah által elküldött isteni kinyilatkoztatás, vagyis a Kegyes Korán minden emberhez szól, és minden ember szeme előtt küldetett le. Voltak, akik hittek benne, és voltak, akik nem. És a Társak, akik a vezetés elfogadták, szintén különböztek a tudásuk és megértésük szintjét, fokozatát tekintve. Hiszen ahogy az emberek fizikai tulajdonságaikat tekintve különböznek, úgy különbözőek az értelmi képességeik, felfogóképességük és megértésük is. Ez teljesen természetes dolog. Egy társadalomban vannak vezetők és vezetettek, tanítók és tanítványok, gazdagok és szegények is. Így lehetséges a társadalmon belüli együttműködés kialakítása és a társadalom működésének fenntartása.

A tudás tanítása és tanulása, az emberek vezetésének eszköze lenni a legmagasabb rendű tulajdonságok közé tartozik. Ezért vannak a hívők a világon. Hiszen a világon minden ideiglenes, mulandó, ami maradandó, az a Mindenható Allah megelégedése, és az Ő megelégedésének megfelelő élet.

2016. július 11., hétfő

A zsarnokságról


Dzsábir (r.a.) elbeszélése szerint Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
Tartózkodjatok és forduljatok el a zulumtól! Mert a zulum a Feltámadás Napján sűrű sötétség lesz a zálim számára. Tartózkodjatok a szűkmarkúságtól is! Mert az előttetek volt népek is a szűkmarkúság miatt pusztultak el, és mert jogtalanul ontották egymás vérét, és helálnak tartották azt, ami haram.”
Muslim, Birr 56
Magyarázat
A zulum szó szerinti jelentése az: nem azt tenni, amit kell, hanem épp az ellenkezőjét, nem a megfelelő helyére tenni valamit. A zulum azt jelenti: igazságtalanul megsérteni valaki jogait, vagy bármiben a határokat túllépni. Az is zulum, ha igazságtalan módon szerezzük meg valaki más vagyonát, vagy helytelen viselkedéssel a becsületét megsértjük.
A zulum az igazságosság ellentéte. Az igazságosság erény, a zulum rossz tulajdonság, jellemtelenség, szégyentelen és erkölcstelen viselkedés. Az Iszlám arra serkent minket, hogy az igazságosságot alapozzuk meg a földön, és arra int, hogy tartózkodjunk a zulumtól – hiszen egyik célja a zulum minden fajtájának megszüntetése az egész világon.
Az, hogy a zulum sötétség lesz a Feltámadás Napján, azt jelenti, hogy az elkövetői sötétségben maradnak, nem találják meg az utat, valamint arra is utal, hogy a zulum büntetése súlyos lesz majd. A zálimok ebben a világban sötétté tették azok életét, akik ellen bűneiket elkövették, börtönné tették a világot számukra. Ami a Túlvilágon történni fog velük, az nem más, mint hogy ellenük fordul mindaz, amit ebben a világban követtek el.
A zulumot többnyire azok ellen követik el ebben a világban, akik gyengék, kiszolgáltatottak, és Allahon kívül nincs más segítőjük vagy védelmezőjük. Akik így tesznek, azoknak a szívük elsötétedik, és kivész belőlük az istenfélelem. Hiszen ha lenne a szívükben istenfélelem és a vezetés fénye, elgondolkodnának azon, hogy mi lesz a cselekedeteik következménye. Tehát az a büntetés, amit az ilyen emberek a Feltámadás Napján kapnak, csak az evilági cselekedeteik következménye.
Ebben a nemes hadíszban a második dolog, amitől Allah Küldötte (s.a.w.) a hívőket inti, a szűkmarkúság. A szűkmarkúság a vesztünket okozhatja ebben a világban és a Túlvilágon is. A hadíszban szereplő, „szűkmarkúságnak” fordított szó a „suh”, ami a szűkmarkúság, zsugoriság magas fokát jelenti, nemcsak az anyagi dolgokban, hanem minden ügyben és jótettben is. Vallásunk szerint a zsugoriság kerülendő, sőt, egyes esetekben pusztulást okozó tulajdonság. A kiemelkedő jellemvonás és erény, a bőkezűség ellentéte. A Mindenható Allah dicséri a bőkezűséget, és nem szereti a szűkmarkúságot. A szűkmarkú ember valójában a Mindenható Allah által ajándékozott, vagyont, tulajdont, kegyeket nem hajlandó az embereknek odaadni – pedig ezek valójában Allah tulajdonai. A Mindenható Allah így szól erről a rossz tulajdonságról:
Mondd: „Ha ti birtokolnátok Uram kegyelmének kincseit, akkor bizonnyal visszatartanátok, mert félnétek elkölteni!” És az ember bizony szűkmarkú. (Az Éjszakai Utazás, 17:100)
A bőkezűség nem a szükségtelen költekezést jelenti. Allah szolgáinak körültekintően és a kegyek értékét ismerve kell adni. A Mindenható Allah azt az alapelvet szabja meg nekünk:
És ne engedd, hogy a kezed a nyakadhoz legyen láncolva, és ne nyújtsd ki teljesen, hogy ott maradj vádolva, nincstelenül.” (Az Éjszakai Utazás, 17:29)

Ha a gazdagok zsugoriak és a szegények türelmetlenek, akkor a társadalom rendje és egyensúlya felborul. Minden társadalomban vannak szegények és gazdagok is, akiknek kölcsönösen segíteniük kell egymást. Ellenkező esetben, ahogy azt a történelem során oly sokszor és a napjainkban zajló eseményekben is megfigyelhetjük, a társadalmon belül harc és vérontás uralkodik el. Ez pedig a társadalom pusztulásához vezet. Az emberek vért kezdenek ontani, majd hozzászoknak ahhoz, hogy a haram dolgokat helálnak tartsák. Ha a gazdagok és a szegények között szakadék támad, akkor elszaporodik a zulum minden fajtája. Ha pedig a zulum terjedni kezd, az a társadalom pusztulásának az egyik előjele. Vagyis a szűkmarkúság a zulum egyik oka, előfutára, ezért is említi ez a hadísz a zulummal együtt.