2020. május 26., kedd

2020 Ramadán utáni program


Kedves testvéreim,
Az alábbiak szerint foglalnám össze röviden insallah a Ramadán utáni programjainkat, egyelőre ezek az időpontok KÍSÉRLETI JELLEGŰEK, vagyis 1-2 hét tapasztalata után lehetséges, hogy módosítani fogunk rajtuk.
1.      Hetente egy személyes találkozónk lesz, kedden 18 órától, nálunk. Mindenkit szeretettel várunk.
2.      Két online előadásunk fog megmaradni, ezek időpontja hétfő 15 és péntek 17 óra. Szokás szerint a Zoom-on hallgathatók, a szokott belépési kóddal. A pénteki előadás előtt 16:30-tól közös Korán-olvasás is lesz insallah, akinek van kedve csatlakozni akár olvasóként, akár hallgatóként, szeretettel várjuk.
3.      Minden hónap insallah összegyűjtjük a közös Korán-hatimban részt venni kívánókat. Kérlek, minden hónap utolsó hetében jelezd nekem, hogy HÁNY dzsuzt tudsz olvasni a következő hónapban, illetve ha van ilyen, akkor MELYIKET szeretnéd. Ez utóbbit sajna csak érkezési sorrendben tudjuk teljesíteni…
4.      Kb. 6 hetente tervezünk egy hétvégi szemináriumot is insallah.
Ha bármi megjegyzésed, kérésed stb. van, kérlek, keress meg a privát csatornák egyikén.
Ha van olyan ismerősöd, aki nincs a Viber-csoportban benne, és el tudod juttatni hozzá ezeket az infókat, azt nagyon köszönöm.
FIGYELEM! Ezen a héten, vagyis május 29-én még a régi, 16 órás kezdési időpont érvényes, és az előadás UTÁN fogunk insallah Koránt olvasni. Az új rendszer június 1-től, jövő hétfőtől érvényes.
Halima

2020. május 22., péntek

A Kegyes Korán hatimjának fohásza


A „Hatim” szó szerint pecsétet jelent. Amikor a Kegyes Korán hatimjáról beszélünk, akkor azt értjük alatta: az egész Koránt az elejétől végéig elolvasni, arab nyelven.
A hatimnak nincs időbeli korlátja, bár Allah Küldötte (s.a.w.) nem javasolta, hogy valaki öt napnál rövidebb idő alatt végigolvassa az egész Kegyes Koránt. A „másik irányba” nincs időkorlát: ha valakinek egy hónap kell hozzá, az is jó, ha egy év, az is jó. Van, akinek egy egész élet kell hozzá. Bármennyi idő alatt sikerül is, hatalmas jutalom rejlik benne.
Aki tud Koránt olvasni, az arra törekszik, hogy Ramadánban hatimot olvasson. Ha tudunk, csatlakozhatunk a közös hatimokhoz is – ilyenkor reméljük, hogy a Mindenható Allah minden résztvevőnek megadja azt a jutalmat, amit ez egyedül olvasott hatimért is megadna, hiszen kölcsönösen hozzásegítjük egymást egy jótett, egy istenszolgálat elvégzéséhez.
A hatim végén fohászkodni szokás. Az alábbiakban egy hatim-fohászt fordítottam le. Megismétlem, EGY hatim-fohászt és nem A hatim-fohászt. Ugyanis ebből több is van. Sehol nincs előírva, hogy csak egyetlen fohásszal lehet ilyenkor fohászkodni. Sőt, ez egy különösen jó alkalom arra, hogy az istenszolgálatot végrehajtó hívő fohászkodjon bármi jóért, a saját szavaival is. Ám a fohászkodásnak is megvan a maga illeme, adabja, és ez a fohász nagyon is megfelel ennek az illemnek. Utána természetesen ajánlott még bármi más fohásszal, saját szívünkből, saját szavainkkal fohászkodni minden jóért saját magunknak és a muszlim egész közösségének is.
Most pedig következzék maga a fohász, és kérlek, fohászkodjatok értem is.
Halima
A Kegyes Korán hatimjának fohásza

Allah igazat szólt, és a nemes Prófétája átadta. És mi azt követjük, amit mondott Urunk, Teremtőnk, Fenntartónk, Ő a Védelmezőnk. Tanúk vagyunk rá, és ép szívvel hálát adnunk Neki.
Dicsőség és hála Allahnak, a Világok Urának. És a sikeres vég az istenfélőké. És áldás és köszöntés a Prófétánkra, Mohammedre (s.a.w.), és a családjára, és a Társaira, mindannyiukra.
Ó, Allah, Urunk, ó, Urunk, fogadd el tőlünk, bizony, Te vagy a mindent Halló, a mindent Tudó. És enyhülj meg irántunk, ó, Védelmezőnk, bizony, Te vagy a Megbocsátó, az Irgalmas. És vezess minket az igazságra, és az egyenes útra!
És enyhülj meg irántunk, ó, Kegyes! Enyhülj meg irántunk, ó, hosszú ideig Türelmes! És bocsásd meg a bűneinket, ó, Kegyelmes, ó, Irgalmas!
Ó, Allah, Urunk, fogadd el tőlünk a hatalmas Korán végigolvasását! Ó, Allah, emelj fel minket a Kegyes Korán által! És áldj meg minket az ájái és a Bölcs Emlékeztető által! És fogadd el tőlünk, bizony, Te vagy a Megbocsátó, az Irgalmas! Ó, Allah, áldd meg a vezetőnket, Mohammedet (s.a.w.), az út és a bizonyíték birtokosát.
Ó, Allah, ékesíts fel minket a Kegyes Korán ékességével! És ajándékozz meg minket a Korán ajándékával! És nemesíts meg minket a Korán nemességével! És öltöztess minket a Korán köntösébe! És engedj minket a Kertbe lépni a Korán által! Ó, Allah, ments meg minket minden evilági csapástól és túlvilági kínzástól a Korán kedvéért! És kegyelmezz Mohammed próféta (s.a.w.) egész ummájának a Korán jogán! Ó, Allah, tedd a Dicsőséges Koránt ebben a világban a barátunkká, és a sírban útitársunkká, és a Feltámadás Napján közbenjárónkká, és a Szirat hídján fénnyé, és a Tűz ellen fallá és függönnyé, és a Kertben társunkká, és a jótettekben bizonyítékká és vezetővé! A Te jóindulatod, nagylelkűséged, kegyességed, jóságod és kegyelmed által, a kegyesek közt a Legkegyesebb, az irgalmasok közt a Legirgalmasabb!
Ó, Allah, vezess minket a Korán vezetése által! És enyhülj meg irántunk a Korán kegyessége által! És óvj meg minket minden Tűztől a Korán csodája által! És engedj minket a Kertbe a Korán közbenjárása által. És emeld fel a rangunkat a Korán erénye által! Ó, kedvesség, nagylelkűség és jóság Ura, takard el a rossztetteinket a Korán olvasása által!
Allah, ó, Urunk, tisztítsd meg a szívünket! Rejtsd el a szégyellnivaló cselekedeteinket! Gyógyítsd meg a betegeinket! Könnyítsd meg az adósságainkat! Tedd fényessé az arcunkat! És irgalmazz a szüleinknek, és az őseinknek, bocsáss meg a szüleinknek! Tedd jóvá a vallásunkat és az evilági ügyeinket! És szórd szét az ellenségeinket! És őrizd meg a népünket, a vagyonunkat, a településeinket minden csapástól, betegségtől és katasztrófától! És szilárdítsd meg a lábunkat! És segíts meg minket a hitetlenek népe ellen! A Hatalmas Korán tiszteletéért.
Ó, Allah, annak jutalmát, amit olvastunk, és annak fényét, amit recitáltunk, az áldásaival juttasd el a vezetőnk, Mohammed (s.a.w.) lelkére. És a próféták és küldöttek közül minden testvére lelkére, Allah áldása és békéje legyen mindannyiukon. És a családja és a gyermekei lelkére. És a feleségei lelkére. És a társai és a követői lelkére. És a leszármazottai lelkére, Allah legyen velük elégedett. És apáink, és anyáink, és testvéreink, és gyermekeink, és rokonaink, és szeretteink, és barátaink lelkére. És a tanítóink lelkére. És az igaz vezetőink lelkére. És a jóravalók és jótetteket cselekvők lelkeire. És minden hívő férfi és minden hívő nő, és minden muszlim férfi és minden muszlim nő lelkére, az élőkére és a meghaltakéra. Ó, minden szükség betöltője, ó, minden csapás távoltartója! Ó, fohászok megválaszolója! Fogadd el a fohászunkat a Te kegyelmed által, ó, kegyelmesek közt a Legkegyelmesebb.
Magasztos Urad, a Dicsőség Ura, afelett, amit társítanak Mellé! És béke legyen a Küldöttekkel, és dicséret és hála Allahnak, a Világok Urának!
Al-Fatiha

2017. augusztus 4., péntek

Muszlim önkéntesek


Muszlim önkéntesek gyűjtik a szemetet Birminghamban, miközben a szemétszállító cég sztrájkol.

2017. május 13., szombat

Nyári szünet

Május 15. és május 26. között nem lesznek előadásaink, és semmilyen más programunk sem.

Először május 30-án, vagyis Ramadán első keddjén várunk benneteket insallah, a késői iftár miatt 19 órakor kezdjük az előadást.

Mindenkinek jó pihenést és áldott Ramadánt kívánunk!

2017. március 27., hétfő

Hétvégi szeminárium

Kedves testvéreim, kedves barátunk!

A legközelebbi szeminárium insallah április 1-jén, szombaton lesz.

A szokásostól eltérően 9:30-kor kezdünk.

Első blokk: 9:30-13:00

Déli ima, kávé, tea: 13:00 - 13:30

Második blokk: 13:30 - 14:30

Ebéd: 14:30

Kérlek, jelezd, ha tudsz jönni, és azt is, hogy mely részekre.

2017. január 27., péntek

Evés

Amikor Ali Al-Dzsurdzsanit megkérdezték, miért eszik csak levest, ő azt felelte: „Mire egy falatot megrágok és lenyelek, hetvenszer is említhetném Allahot. Ezért negyven éve egy falat kenyeret sem rágtam meg.”

2016. december 1., csütörtök

Allah és a szolgák jogai

427. Muáz ibn Dzsabal (r.a.) azt mondta:
Allah Küldötte (s.a.w.) mögött ültem a szamarán. A Próféta (s.a.w.) azt mondta:
- Muáz! Tudod, hogy mik Allah jogai a szolgáitól, és mik a szolgák jogai Allahtól?
- Allah és a Küldötte jobban tudják! - feleltem. Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta erre:
- Allah joga a szolgáitól, hogy egyedül Őt szolgálják, és ne társítsanak Mellé semmit. A szolgák joga Allahtól pedig az, hogy ha semmit nem társítanak Mellé, ne büntesse meg őket.
Azonnal megkérdeztem:
- Allah Küldötte, elmondjam ezt a jó hírt az embereknek?
- Ne mondd el nekik, mert akkor csak ebben bíznának, és lusták lennének - felelte.
Bukhari, Jihad 46; Muslim, Iman 48, 49. Lásd még: Bukhari, Libas 101, Istizan 30, Tevhid 1; Tirmidhi, Iman 18; Ibn Majah, Zuhd 35


Magyarázat
Muáz ibn Dzsabal (r.a.) azok közé a Társak közé tartozott, akiket az a szerencse és megtiszteltetés ért, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) mögött ülhettek a hátasállatán, és különleges tudást tanulhattak tőle. Egyes elbeszélések szerint ekkor az Ufeir nevű szamár hátán ültek. Allah Küldötte (s.a.w.) út közben mindig tanított valamit azoknak a Társainak, akiket maga mögé ültetett. Ez alkalommal azt tanította meg Hz. Muáznak, hogy Allah jogai a szolgáitól, és a szolgák jogai Allahtól.
Allah joga a szolgáitól az, hogy egyedül Őt szolgálják, és ne társítsanak Mellé semmit. Ez egy szükséges és kötelező jog a szolgáktól. Amennyiben a szolgák így viselkednek, a Mindenható Allah, annak ellenére, hogy ez számára természetesen nem szükséges, nem fogja megbüntetni őket. Hitünk szerint Allahnak semmi sem szükséges vagy kötelező. Vagyis, senki nem kényszeríthet rá vagy tehet kötelezővé neki semmit.
Amikor Hz. Muáz engedélyt kért a Prófétánktól (s.a.w.), hogy ezt a jó hírt másoknak is elmondta, ő nem adott engedélyt attól tartva, hogy az emberek csak ebben a jó hírben fognak bízni, és ellustulnak. Később, a körülmények változásával Hz. Muáz mégis kénytelen volt továbbadni ezt a hírt. Ezzel azonban Hz. Muáz nem tett tiltott dolgot. Amikor Allah Küldötte (s.a.w.) ezt mondta neki, még fennállt a veszély, hogy a muszlimok, akik még éppen csak felvették az Iszlámot, félre fogják érteni. Miután az Iszlám alaposan megerősödött a szívükben, Muáz tudtukra adta ezt az eseményt, hogy ne maradjon titokban, és ne legyenek megfosztva a tudástól.
Szeretett Prófétánk (s.a.w.) figyelmeztetéséről eszünkbe juthatnak azok az önmagukat sem eléggé ismerő emberek, akik napjainkban azt állítják, hogy ők már meghaladtak egy bizonyos szintet, „szentté”, „misztikussá” váltak, ők már túlléptek a kötelezőségeken, a saríán, és elérték az igazságot, ezért nekik már nem kell istenszolgálatot végezniük. Azonban, ahogy az Iszlám parancsai és tiltásai minden muszlimra érvényesek, úgy nincs egyetlen ember sem, akire ne vonatkoznának a szolgaság és istenszolgálat kötelességei. Akik az Iszlámon kívül próbálnak muszlimok lenni, azok csak saját magukat tévesztik meg. Egy hívőnek soha nem szabad hallgatnia azok megtévesztő szavaira, akik nem akarnak istenszolgálatot végezni és megrettennek a szolgaság valóságától, és nem szabad tisztelnie az ilyeneket. Ha bárki is felmentést kapott volna az istenszolgálat alól, az Allah Küldötte (s.a.w.) lett volna. És tudván, hogy az istenszolgálat számára is kötelező volt, vajon mi lesz ezeknek az önjelölt szenteknek, ezeknek a tévelygőknek a sorsa?
A szolga számára a remény akkor bír csak bármiféle jelentőséggel, ha a szolgaság kötelességeit teljesíti. Ha valaki nem vállalja a szolgaságot, nem használ számára semmit az, ha osztozik abban a reményben, amelyet a Mindenható Allah ad szolgáinak.



2016. november 23., szerda

Remény a hívőknek


Szunábihí azt mondta:
Meglátogattam Ubada ibn Számitot (r.a.), aki a halálán volt éppen. Látván az állapotát, annyira elszomorodtam, hogy sírni kezdtem. Erre azt mondta nekem:
- Nyugodj meg. Miért is sírsz? Allahra esküszöm, ha tanúskodásra kérnek, melletted fogok tanúskodni. Ha lehetőségem nyílik a közbenjárásra, közben fogok járni érted. Ha telik az erőmből, azon leszek, hogy segítsek neked!
Aztán hozzátette:
- Allahra esküszöm, hogy elbeszéltem nektek minden olyan hadíszt, amit Allah Küldöttétől (s.a.w.) hallottam, és amiben jó hír van a számotokra, egyet kivéve. Azt az egyetlen hadíszt pedig ma mondom el, amikor utolsó perceimet élem. Hallottam, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
Aki tanúsítja, hogy nincs más istenség, csak Allah, és hogy Mohammed Allah Küldötte, attól Allah eltiltja a Tüzet.”



2016. november 15., kedd

Aki öl, és akit megölnek


Egy olyan történet és egy olyan tanács, amin minden muszlimnak el kellene gondolkodnia...

Dzsundab ibn Abdullah (r.a.) elbeszélése szerint Allah Küldötte (s.a.w.) egy muszlimokból álló csapatot küldött a hitetlenek egy törzse ellen. A muszlim katonák összecsaptak a társítókkal. Volt a hitetlenek között egy ember, aki bármelyik muszlim katonára támadott, könnyedén megölte. Azonban az egyik muszlim kihasználta egy figyelmetlen pillanatát, ás rátámadt. Később megegyeztünk abba, hogy ez a muszlim Oszama ibn Zaid volt. Amikor Oszama felemelte a kardját, hogy levágja ezt az embert, az azt mondta: „Lá iláhe ill'Allah”, de Oszama ennek ellenére megölte őt.
Aztán egy hírnök jött a Prófétánkhoz (s.a.w.), aki kikérdezte őt a csatában történtekről, az pedig elbeszélte a történteket. Elbeszélte annak az embernek a helyzetét, és azt is, hogy mit tett Oszama. Erre Allah Küldötte (s.a.w.) magához hívta Oszamát, és megkérdezte tőle:
- Miért ölted meg azt az embert?
- Allah Küldötte, az az ember elvette a muszlimok életét, megölte ezt és ezt az embert is (és felsorolta a hősi halottak neveit), ezért én rátámadtam, és amikor a kardot meglátta, azt mondta: „Lá iláhe ill'Allah”.
Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
- És te megölted őt?
- Igen – felelte.
- És mit fogsz tenni a La iláhe ill'Allah ellen, ha ezzel jön eléd az Utolsó Napon? - mondta a Próféta (s.a.w.).
- Allah Küldötte! Kérj számomra bocsánatot (Allahtól)! - mondta Oszama.
De Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
- És mit fogsz tenni a La iláhe ill'Allah ellen, ha ezzel jön eléd az Utolsó Napon?
És semmi mást nem mondott, egyre csak ezt ismételte:
- És mit fogsz tenni a La iláhe ill'Allah ellen, ha ezzel jön eléd az Utolsó Napon?
Muslim, Iman 160

Dzsundab ibn Abdullah
A nemes Társak közé tartozó Dzsundab kunjája Abu Abdullah volt. Dzsundub néven is említik. Mivel a Bedzsile törzsbe tartozott, az Al-Bedzseli melléknevet is kapta. Először Kúfában telepedett le, aztán kivándorolt Baszrába. Ezért a kúfai és baszrai hadísztudósok is idéztek tőle hadíszokat. Haszan Baszri, Muhammad ibn Szírín is adott tovább tőle hadíszokat.
Amikor az Abdullah ibn Zubairral kapcsolatos fitna kirobbant, Dzsundab a fenti hadíszt mondta egy csoport muszlimnak, akiket magához hívott, és azt tanácsolta nekik, hogy ne keveredjenek bele a fitnába.
A látogatói megkérdezték tőle:
- De mit tegyünk, ha a fitna elér a mi városunkba is?
- Akkor vonuljatok vissza a saját utcátokba – felelte.
- És ha az utcánkba is elér?
- Akkor húzódjatok a házatokba.
- És ha elér a házunkba is?
- Akkor vonuljatok vissza a szobátokba.
- De ha behatol a szobánkba is?
- Akkor legyetek Allah azon szolgája, akit megölnek, és ne az, aki öl! - válaszolt Dzsundab.
Allah legyen vele elégedett!



2016. október 19., szerda

A Kert népe


Hárisza ibn Vahb (r.a.) azt mondta, hogy hallotta, amint Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
Ne tájékoztassalak benneteket a Kert népéről? Ők azok, akik gyengék, és az emberek gyengének tartják őket, és nem tulajdonítanak nekik jelentőséget, de ha megesküsznek valamire, Allah beteljesíti azt. És ne tájékoztassalak benneteket a Tűz népéről? Minden kemény szívű, durva, szűkmarkú és felfuvalkodottan járó ember.”

2016. szeptember 26., hétfő

A szülők barátai

 Egyszer Ibn Omár elindult Mekkába. Vitt magával egy szamarat, hogy arra üljön át, ha elfárad a tevegelésben, és a fejére turbánt tett. Egy napon épp a szamarán ült pihenésképpen, amikor találkozott egy sivatagi arabbal. Megkérdezte tőle:
- Nem te vagy ez meg ez az ember, ennek meg ennek a fia?
Amikor az ember igennel válaszolt, leszállt a szamaráról, és az embernek adta:
- Ülj fel erre! - mondta, és a turbánját is átnyújtotta neki, hogy tegye a fejére.
A barátainak egyike azt mondta Ibn Omárnak:
- Allah bocsásson meg neked! Feleslegesen adtad ennek a sivatagi arabnak a szamarad, amit azért hoztál magaddal, hogy pihenésként átülj a hátára, és még a turbánodat is!
Ibn Omár azt felelte:
- Hallottam, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „A legértékesebb jótett az, ha valaki az apja halála után törődik az apja barátjának családjával.” Ennek az embernek az apja (az apám) Omár (r.a.) barátja volt.
Muslim, Birr 11-13. Lásd még: Abu Davud, edeb 120; Tirmidhi, Birr 5


Magyarázat
A szülők barátai a szülők halála után megmaradó legértékesebb emlékek. Aki értékeli a szülei barátait, azt juttatja kifejezésre, hogy szülei is értékesek voltak számára, és tiszteli emléküket.
A hűség az egyik legértékesebb érzés, amely emberré teszi az embert. Ez az érzés arányos a szeretett személynek tulajdonított értékkel. Akiből hiányzik a hűség, az olyan önző ember, aki csak saját magára, a saját élvezetére és értékeire gondol. Az ilyenektől hiába is várnánk a elhunytak emlékének tiszteletben tartását, vagy az értük hozott áldozatokat.
Abdullah ibn Omár élete tele van szépséggel és a jó viselkedés példáival, és nagyon tanulságos néhai édesapja barátja iránt mutatott jósága is! Sajnálkozás nélkül ajándékozta azt, amire neki magának is nagy szüksége lett volna hosszú és fárasztó utazása során, ami azt mutatja, hogy mennyire szerette apját, és tisztelte az emlékét. Az apja barátjának nem egyszerű ajándékokat adott, hanem, ahogy útitársai is megjegyezték, a legszükségesebb holmiját ajándékozta, ami tanúsítja bőkezűségét is. Ibn Omár önfeláldozása és az elhunytak emléke iránti tisztelete nagyon híres. Miután Allah Küldötte (s.a.w.) meghalt, ő csak azokon az utakon járt, amelyeken egykor ő is, azok alatt a fák alatt pihent meg, ahol ő is, és hogy ezek a fák ki ne száradjanak, rendszeresen öntözte őket, hiába voltak a távoli hegyekben vagy sivatagban. Mindebből láthatjuk, milyen hatalmas szíve volt Abdullah ibn Omárnak.

Azok az érzelemszegény emberek, akik nosztalgiázásnak nevezik és lenézik az emlékekhez való ragaszkodást, nem ismerik meg a szeretet és barátság mély gazdagságú birodalmát, és bebörtönözve maradnak a mindennapi élet szűk és kicsiny világában. Akik tisztelik és értékelik szüleik barátait és azok rokonait, azok erényes, fejlett emberi tulajdonságokkal rendelkező emberek.

2016. szeptember 7., szerda

Az idős szülők

Abu Huraira (r.a.) elbeszélése szerint Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta:
Akinek a szülei vagy közülük az egyik megéri az öregkort, és ő nem jut be a kertbe, az vesszen el, az vesszen el, az vesszen el!” 
(Muslim, Birr 9, 10)

Magyarázat

Bármilyen életkorúak legyenek is a szülők, gyermekeiknek teljesíteniük kell az irántuk való kötelességeiket.
Lehetséges, hogy a szülők tehetősek, és nem szorulnak rá gyermekeik anyagi támogatására, pénzére. Még az is lehet, hogy vannak szolgáik, akik gondoskodnak róluk, elintézik ügyeiket. Ebben a helyzetben a gyermek kötelessége az, hogy jól viselkedjen velük, teljesítse parancsaikat. Hiszen a pénz nem old meg mindent. A szeretetteljesség, kedves tekintet, jó viselkedés, a szívbéli ölelés nem váltható ki pénzzel.
Hadíszunk a nem jóravaló gyermek egyértelmű végzetéről szól. Annak a fájdalmas végét beszéli el, akinek a szülei vagy egyikük megérik az öregkort, de ő nem teljesíti irántuk gyermeki kötelességeit, s ezért nem léphet be a Paradicsom kertjébe. Az ilyen ember nem volt szeretetteljes szüleivel, nem osztotta meg velük azt, amije volt, ezért elvesztette a Mindenható Allah kegyemét, és nyomorúságra, veszteségre ítéltetett.
Gyermekkorában az ember tehetetlen, erőtlen. Nem képes az élelmét megszerezni, nincs pénze, hogy ételt vegyen, de ereje vagy képessége sem, hogy a szájához emelje. Az anyja és az apja nevelik fel, táplálják, gondoskodnak róla, míg megerősödik. A gyermek megerősödött hát, de az isteni rendelés szerint ekkorra a szülei váltak erőtlenné. Nemcsak hogy elgyengültek, de talán a felfogóképességük is hanyatlott, s olyanná váltak maguk is, mint a gyermekek.

Az, akinek a szülei vagy egyikük ilyen állapotba kerültek, ha csak feleannyi szeretettel, törődéssel és megértéssel fordul feléjük, mint amennyivel ők fordultak felé gyerekkorában, bizonnyal elnyeri a szülei és a Mindenható Allah megelégedését is. Mekkora veszteség az, ha valaki, aki nem érti meg ezt, és nem nem teljesíti megfelelően gyermeki kötelességét, elveszíti a Paradicsom kertjét, amely talán csak karnyújtásnyira van tőle!

2016. szeptember 6., kedd

Hétvégi szeminárium


A következő hétvégi szeminárium nőknek szeptember 11-én, szombaton lesz.

Az első blokk 14:30-kor, a második blokk 17:30-kor kezdődik, és 19 óráig tart.

Utána közös vacsora.

Kérlek, ha szeretnél részt venni egyik vagy mindkét blokkon, illetve a vacsorán, mielőbb jelezd nekem.
Mindenkit szeretettel várunk.

2016. augusztus 22., hétfő

A gyermek és az ima

 „Tanítsátok meg a gyermeknek az imádkozást hétéves korában! Ha tízéves korát betöltve nem imádkozik, büntessétek meg érte.”
Abu Davud, Salat 26; Tirmidhi, Mevakit 182
A gyermeknek hétéves korában meg kell tanítani az ima elvégzését. Egy, a vallását megélő családban nevelkedő gyermek valójában születésétől fogva ismerkedik az imával, hiszen látja a körülötte élőktől. Az Allah iránti szolgaságot legszebben jelképező istenszolgálat felkelti érdeklődését. A felnőtteket utánozva ő maga is próbálgatja az imát.
A legjobb nevelés és tanítás az, ha mi magunk is megéljük azt, amit a gyermeknek tanácsolunk, és élő példaként szolgálunk számára. Ha így teszünk, a gyermek az imát ugyanolyan természetesnek éli meg, mint az alvást, evést vagy ivást, és megérti, hogy ha nem imádkozik, akkor valami hiányzik az életéből.
A vallásos környezetben felnőtt gyermek hétéves korára valójában már meg is tanulta az imát. Ezért a szüleire az a feladat hárul, hogy az esetleges hibáit, hiányosságait kijavítsák. Ha a gyermek hétéves koráig nem tanult meg imádkozni, akkor elsősorban azt kell vele megértetni, hogy ez a legfontosabb istenszolgálat, és meg is kell tanítani neki. Néhány szúrát, fohászokat is kell neki tanítani. A hétéves kor egyaránt vonatkozik a fiúkra és a lányokra is.

2016. augusztus 11., csütörtök

Hétvégi kirándulás

A múlt vasárnapi kistúra sikerét tekintve ismét megyünk vasárnap insallah.


A cél ezúttal is a Pilis, csak most más útvonalon:

Pomáz - Kő-hegy - Vasas-szakadék - Lajos-forrás - Csikóváralja - Pomáz

A táv kb. 16 km, a szint kb. 500 m. Ez egy könnyebb túra, mint a múlt heti volt. Átlagos erőnléttel különösebb nehézségek nélkül teljesíthető.

Kb. félúton van vízvételi lehetőség a Lajos-forrásnál.

Ami a találkozót illeti, a HÉV 8:20-kor indul a Margit híd, Budai hídfő nevű megállóból, ezen rajta kell lennünk mindenképp. Be lehet csatlakozni a pomázi HÉV megállónál 8:45-kor.

Kérlek, ha jönnél, jelezd nekem, illetve további kérdés esetén se habozz kapcsolatba lépni velem.