„Tanítsátok meg a gyermeknek az
imádkozást hétéves korában! Ha tízéves korát betöltve nem
imádkozik, büntessétek meg érte.”
Abu
Davud, Salat 26; Tirmidhi, Mevakit 182
A gyermeknek
hétéves korában meg kell tanítani az ima elvégzését. Egy, a
vallását megélő családban nevelkedő gyermek valójában
születésétől fogva ismerkedik az imával, hiszen látja a
körülötte élőktől. Az Allah iránti szolgaságot legszebben
jelképező istenszolgálat felkelti érdeklődését. A felnőtteket
utánozva ő maga is próbálgatja az imát.
A
legjobb nevelés és tanítás az, ha mi magunk is megéljük azt,
amit a gyermeknek tanácsolunk, és élő példaként szolgálunk
számára. Ha így teszünk, a gyermek az imát ugyanolyan
természetesnek éli meg, mint az alvást, evést vagy ivást, és
megérti, hogy ha nem imádkozik, akkor valami hiányzik az életéből.
A
vallásos környezetben felnőtt gyermek hétéves korára valójában
már meg is tanulta az imát. Ezért a szüleire az a feladat hárul,
hogy az esetleges hibáit, hiányosságait kijavítsák. Ha a gyermek
hétéves koráig nem tanult meg imádkozni, akkor elsősorban azt
kell vele megértetni, hogy ez a legfontosabb istenszolgálat, és
meg is kell tanítani neki. Néhány szúrát, fohászokat is kell
neki tanítani. A hétéves kor egyaránt vonatkozik a fiúkra és a
lányokra is.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése