"...az emberi lény az életre és környezetére vonatkozó tudás nélkül születik, úgy, hogy mindent meg kell tanulnia. Még 20 év után is képtelenül arra, hogy teljesen elsajátítsa az élet körülményeit, az embernek egyfolytában tanulnia kell, élete végéig. Úgy tűnik, rengeteg gyengeséggel és tehetetlenséggel küldetett erre a világra; két évig tart még az is, hogy járni megtanuljon. Csak 15 éves kora után képes különbséget tenni a jó és a rossz között, és a társadalomban való élés által elérni arra a szintre, ahol el tudja dönteni, hogy mi előnyös és mi káros számára.
Tehát az emberi lények alapvető kötelessége, létezésének lényegi eleme a tökéletesedére való törekvés a tanulás által, és Allah imádatának és az Iránta való szolgaságnak a kifejezése az imán és fohászokon keresztül. Válaszokat kell keresniük olyan lényegi kérdésekre, mint „Ki az, Akinek kegyelme által az életem oly bölcsen van elrendezve? Kinek a kegyéből kapok ilyen szeretetteljes nevelést? Kinek a kegyéből és jóakaratából vagyok ilyen bőkezűen ellátva?” Majd szükségleteik alázatos tudatában kell kérniük és fohászkodniuk a szükségletek Teljesítőjéhez, hiszen ezek közül százból egyet sem képesek segítség nélkül kielégíteni. Tehetetlenségük és szegénységük megértése és megvallása két olyan szárnnyá válik, amelyeken a legmagasabb rangra, Allah szolgájának rangjára emelkedhetnek."
Bediüzzaman Said Nursi
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bediuzzaman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bediuzzaman. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. január 24., hétfő
2010. szeptember 20., hétfő
Ami lenyugszik
Amikor az éjszaka beborította őt, látott egy csillagot, és felkiáltott: „Ez az én Uram!” De amikor az lenyugodott, azt mondta: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!” (Korán, 6:76)
"Ez az ája, amely a világmindenség hanyatlását illusztrálja Ábrahám próféta (a.s.) szavaival, sírásra késztetett. Szívem szemei keserű könnyeket hullattak miatta. Minden könny oly keservesen szomorú volt, hogy újabbak fakadtak miatta, mintha maguk a könnyek is zokogtak volna. Ezekből a könnyekből állnak össze a következő sorok. Olyanok, mint egy magyarázat Allah bölcs Prófétájának a Kegyes Koránban található szavaihoz:
Az a szeretett, aki eltűnik, nem lehet szép, mert ami pusztulásra ítéltetett, az sohasem szép igazán. Nem lehet, és nem is szabad igazán szeretni a szívben, mert a szív az örök szeretetre teremtetett, és azt tükrözi, Akihez mindenki örökké fohászkodik. A vágyakozás olyan tárgya, amely eltűnik, nem érdemes a szív kötődésére, vagy az elme törődésére. Nem lehet a vágyakozás tárgya, és nem érdemes arra, hogy hiányozzék. Miért imádná hát a szív, és miért kötődne hozzá?
Nem keresek semmi halandót, és nem vágyok rá, hisz én magam is halandó vagyok.
Tehetetlen vagyok, nem keresem hát a tehetetleneket.
A Kegyelmesnek vetem alá lelkemet, nem vágyom hát senki másra.
Csak azt akarom, Aki örökké a barátom fog maradni.
Nem vagyok más, csak egy jelentéktelen atom, mégis az Örökkévaló Nap után vágyakozom.
Lényegében nem vagyok semmi, mégis az egész teremtésre vágyom.
Nem fohászkodom olyasmihez, ami el fog enyészni, és nem keresek menedéket nála, mert végtelenül tehetetlen és szükséget látó vagyok. Az, ami erőtlen, nem gyógyíthatja meg végtelen fájdalmamat, nem orvosolhatja végtelenül mély sebeimet. Hogy is lehetne az imádat tárgya bármi, ami ki van téve a megsemmisülésnek? Az elme, amely a külső megjelenés megszállottja, zokog, amikor elkezd elenyészni az, amit imád, és zokog a lélek is, amely az Örök szeretettet keresi, azt mondva: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Nem akarom az elválást, nem vágyok rá, mert nem vagyok képes elviselni. Azok a találkozások, amelyeket rögtön elválás követ, nem érdemesek a gondolatokra vagy a vágyakozásra. Ahogy az öröm elmúlta fájdalmas, úgy fájdalmas ezt már csak elképzelni is. A szeretők írásai, az ellenkező nem iránt érzett metaforikus szeretetről szóló költészet alkotásai siralmak, amelyek abból a fájdalomból fakadnak, amit ennek az elmúlásnak az elképzelése okoz. Ha kivonnád lelkük lényegét, ez a siralom folyna valamennyiből. Az ilyen találkozások és a fájdalmas, metaforikus szeretet miatt a szívem felkiált, akárcsak Ábrahám: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Ha állandóságra vágysz ebben a múlandó világban, hát az állandóság alsóbb énünk megsemmisítéséből származik. Győzd le rosszat parancsoló alsóbb énedet, hogy állandóságot nyerhess. Szabadítsd meg magad a rossz erkölcstől, az evilági csodálat alapjaitól, és valósítsd meg alsóbb éned megsemmisítését. Áldozd fel mindazt, ami a te hatalmadban áll, az Igazi Szeretett útján. Lásd az élőlények végét, ami a megsemmisülést jelzi. Az út ebből a világból az állandósághoz az alsóbb én megsemmisítésén keresztül vezet." (Bediüzzaman Said Nursi)
"Ez az ája, amely a világmindenség hanyatlását illusztrálja Ábrahám próféta (a.s.) szavaival, sírásra késztetett. Szívem szemei keserű könnyeket hullattak miatta. Minden könny oly keservesen szomorú volt, hogy újabbak fakadtak miatta, mintha maguk a könnyek is zokogtak volna. Ezekből a könnyekből állnak össze a következő sorok. Olyanok, mint egy magyarázat Allah bölcs Prófétájának a Kegyes Koránban található szavaihoz:
Az a szeretett, aki eltűnik, nem lehet szép, mert ami pusztulásra ítéltetett, az sohasem szép igazán. Nem lehet, és nem is szabad igazán szeretni a szívben, mert a szív az örök szeretetre teremtetett, és azt tükrözi, Akihez mindenki örökké fohászkodik. A vágyakozás olyan tárgya, amely eltűnik, nem érdemes a szív kötődésére, vagy az elme törődésére. Nem lehet a vágyakozás tárgya, és nem érdemes arra, hogy hiányozzék. Miért imádná hát a szív, és miért kötődne hozzá?
Nem keresek semmi halandót, és nem vágyok rá, hisz én magam is halandó vagyok.
Tehetetlen vagyok, nem keresem hát a tehetetleneket.
A Kegyelmesnek vetem alá lelkemet, nem vágyom hát senki másra.
Csak azt akarom, Aki örökké a barátom fog maradni.
Nem vagyok más, csak egy jelentéktelen atom, mégis az Örökkévaló Nap után vágyakozom.
Lényegében nem vagyok semmi, mégis az egész teremtésre vágyom.
Nem fohászkodom olyasmihez, ami el fog enyészni, és nem keresek menedéket nála, mert végtelenül tehetetlen és szükséget látó vagyok. Az, ami erőtlen, nem gyógyíthatja meg végtelen fájdalmamat, nem orvosolhatja végtelenül mély sebeimet. Hogy is lehetne az imádat tárgya bármi, ami ki van téve a megsemmisülésnek? Az elme, amely a külső megjelenés megszállottja, zokog, amikor elkezd elenyészni az, amit imád, és zokog a lélek is, amely az Örök szeretettet keresi, azt mondva: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Nem akarom az elválást, nem vágyok rá, mert nem vagyok képes elviselni. Azok a találkozások, amelyeket rögtön elválás követ, nem érdemesek a gondolatokra vagy a vágyakozásra. Ahogy az öröm elmúlta fájdalmas, úgy fájdalmas ezt már csak elképzelni is. A szeretők írásai, az ellenkező nem iránt érzett metaforikus szeretetről szóló költészet alkotásai siralmak, amelyek abból a fájdalomból fakadnak, amit ennek az elmúlásnak az elképzelése okoz. Ha kivonnád lelkük lényegét, ez a siralom folyna valamennyiből. Az ilyen találkozások és a fájdalmas, metaforikus szeretet miatt a szívem felkiált, akárcsak Ábrahám: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Ha állandóságra vágysz ebben a múlandó világban, hát az állandóság alsóbb énünk megsemmisítéséből származik. Győzd le rosszat parancsoló alsóbb énedet, hogy állandóságot nyerhess. Szabadítsd meg magad a rossz erkölcstől, az evilági csodálat alapjaitól, és valósítsd meg alsóbb éned megsemmisítését. Áldozd fel mindazt, ami a te hatalmadban áll, az Igazi Szeretett útján. Lásd az élőlények végét, ami a megsemmisülést jelzi. Az út ebből a világból az állandósághoz az alsóbb én megsemmisítésén keresztül vezet." (Bediüzzaman Said Nursi)
2010. január 28., csütörtök
Szépség
„Aki mindent a legjobban teremtett”
Mindenben, még ha az az elképzelhető legcsúnyábbnak tűnik is, valamilyen szempontból ott van az igazi szépség. Igen, minden a világmindenségben, minden esemény, minden dolog vagy szép, vagyis ott van benne maga a szépség, vagy eredményeit, következményeit tekintve szép, vagyis rejtett szépség van benne. Vannak olyan események, amelyek látszólag rosszak, vagy zűrzavarosak, de a külsőség fátyla mögött a szépség és rend legszebb példái ragyognak.
Tavasszal a viharos eső és sáros föld fátyla alatt számtalan gyönyörű virág és dúsan zöldellő növény rejtőzik. Az őszi elmúlás és gyászos elválás mögött pedig a szeretetre méltó apró állatok, a néma virágok barátai megszabadulnak életük kötelességeitől, és megpihennek, hogy megmeneküljenek a tél keménységétől és csapásaitól, amelyek az Isteni Hatalom és Dicsőség megnyilvánulásai. Ez alatt a fátyol alatt már készülődik az új, csodálatos tavasz.
A katasztrófák, természeti csapások, éhínség, földrengés és betegség fátyla mögött rengeteg megfoghatatlan virág nyílik. Számtalan, másképp meg nem valósuló lehetőség csírázik ki, szökik szárba és hoz virágot a látszólag csúf, gyászos események miatt – mintha a nehézségek és változások megtermékenyítő esőként öntöznék őket.
Bediüzzaman Said Nursi
Mindenben, még ha az az elképzelhető legcsúnyábbnak tűnik is, valamilyen szempontból ott van az igazi szépség. Igen, minden a világmindenségben, minden esemény, minden dolog vagy szép, vagyis ott van benne maga a szépség, vagy eredményeit, következményeit tekintve szép, vagyis rejtett szépség van benne. Vannak olyan események, amelyek látszólag rosszak, vagy zűrzavarosak, de a külsőség fátyla mögött a szépség és rend legszebb példái ragyognak.
Tavasszal a viharos eső és sáros föld fátyla alatt számtalan gyönyörű virág és dúsan zöldellő növény rejtőzik. Az őszi elmúlás és gyászos elválás mögött pedig a szeretetre méltó apró állatok, a néma virágok barátai megszabadulnak életük kötelességeitől, és megpihennek, hogy megmeneküljenek a tél keménységétől és csapásaitól, amelyek az Isteni Hatalom és Dicsőség megnyilvánulásai. Ez alatt a fátyol alatt már készülődik az új, csodálatos tavasz.
A katasztrófák, természeti csapások, éhínség, földrengés és betegség fátyla mögött rengeteg megfoghatatlan virág nyílik. Számtalan, másképp meg nem valósuló lehetőség csírázik ki, szökik szárba és hoz virágot a látszólag csúf, gyászos események miatt – mintha a nehézségek és változások megtermékenyítő esőként öntöznék őket.
Bediüzzaman Said Nursi
2010. január 17., vasárnap
Az őszinteségről
"A Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Minden ember el fog veszni, kivéve a tudósok, és minden tudós el fog veszni, kivéve azok, akik a tudásuk szerint cselekszenek, és ők is el fognak veszni, kivéve az őszinte, kizárólagos hittel hívők, de még ők is nagy veszélyben vannak”. Vagyis azt mondhatjuk, hogy kizárólag azok lehetnek sikeresek, akiknek hite és szándéka őszinte, komoly és tiszta. Rendkívül fontos tehát, hogy őszinték legyünk. A legkisebb jótett, amit őszinte, tiszta szándékkal hajtunk végre, többet ér, mint ezernyi olyan, amit a nélkül. És a tetteink akkor őszinték, ha a Mindenható Allah parancsainak engedelmeskedve és az Ő megelégedését keresve hajtjuk végre őket.
Mindenben van őszinteség. Egy morzsányi szeretet, ha őszinte, többet ér, mint tengernyi üres szeretet, amelyért valamilyen viszonzást várnak. Valaki így írta le az őszinte, tiszta szándékú szeretetet: „Nem akarok viszonzást, kárpótlást vagy jutalmat a szeretetért, mert az a szeretet, amely vár valamit viszonzásul, gyenge és rövid életű”. Az őszinte szeretet ott van az emberi természetben, és ott van minden édesanyában. Az édesanyák szeretete testesíti meg az őszinte, tiszta szándékú szeretetet a maga valójában. Ennek az a bizonyítéka, hogy ennek a tiszta szeretnek a misztériuma okozza azt, hogy az anyák nem várnak viszonzást vagy fizetséget azért, hogy a gyermeküket szeretik, és hogy az életüket, sőt, még örök boldogságukat is feláldoznák értük. Egy tyúknak nincs semmije, csak az étele – és mégis gondolkodás nélkül odadobja, hogy megmentse kiscsibéjét a kutya fogaitól. Hüszrev saját szemével látta, ahogy a tyúk ezt tette."
(Bediüzzaman Said Nursi: Őszinteség és testvériség)
Mindenben van őszinteség. Egy morzsányi szeretet, ha őszinte, többet ér, mint tengernyi üres szeretet, amelyért valamilyen viszonzást várnak. Valaki így írta le az őszinte, tiszta szándékú szeretetet: „Nem akarok viszonzást, kárpótlást vagy jutalmat a szeretetért, mert az a szeretet, amely vár valamit viszonzásul, gyenge és rövid életű”. Az őszinte szeretet ott van az emberi természetben, és ott van minden édesanyában. Az édesanyák szeretete testesíti meg az őszinte, tiszta szándékú szeretetet a maga valójában. Ennek az a bizonyítéka, hogy ennek a tiszta szeretnek a misztériuma okozza azt, hogy az anyák nem várnak viszonzást vagy fizetséget azért, hogy a gyermeküket szeretik, és hogy az életüket, sőt, még örök boldogságukat is feláldoznák értük. Egy tyúknak nincs semmije, csak az étele – és mégis gondolkodás nélkül odadobja, hogy megmentse kiscsibéjét a kutya fogaitól. Hüszrev saját szemével látta, ahogy a tyúk ezt tette."
(Bediüzzaman Said Nursi: Őszinteség és testvériség)
2009. július 13., hétfő
Szőlő

"Ahogy semmi nincs rejtve Előle, úgy semmi sem nehéz Neki. Az atomok és a csillagok egyenlők az Ő hatalmához viszonyítva.
Például a Kegyelmes bőkezűségének kertjében egyszer megszámoltam a kétujjnyi vastag szőlőindáról lógó fürtöket, amelyek az Ő csodái közül csak egy apróságnak számítanak: százötvenöt fürtöt számoltam. Megszámoltam a szőlőszemeket egy fürtben: körülbelül százhúsz volt. Azt gondoltam: ha ez a szőlőág csap volna, amelyből mézes víz folyik, és folyamatosan ontaná a vizet, az éppen csak hogy elég lenne ezeknek a fürtöknek, amelyek ebben a hatalmas hőségben is táplálják ezt a sok száz szemet, amelyek olyanok, mintha a Kegyelem édes italának pumpái lennének. Pedig ez a szőlőtőke csak néha jut egy kis nedvességhez. Tehát Aki ezt így elrendezte, az bizonnyal mindenek felett Hatalmas. Dicsőség Neki, Akinek a művészetét fel sem foghatja az emberi elme!"
Bediüzzaman Said Nursi
2009. július 10., péntek
Örökkévaló

"A buborékok szétpattannak és eltűnnek a folyó felszínén, de újak, ugyanolyan csillogók születnek a helyükre. Ebből is láthatjuk, hogy Aki a buborékokat küldi, és a csillogásukat adja, Örökkévaló és a Fény magasztos Birtokosa. És a dolgok gyors változása, és az, hogy mások követik őket, amelyek ugyanolyan színekben ragyognak, azt mutatja, hogy mindezek olyasvalaki megnyilvánulásai, tükrei, műalkotásai, Aki Örökkévaló, sosem hal meg, és Egyetlen."
Bediuzzaman Said Nursi
2009. július 8., szerda
Férj és feleség

"Az Iszlám törvényei, a Saría szerint a férjnek és a feleségnek illeni kell egymáshoz. És a legfontosabb szempont, amely alapján összeillenek, a vallásosság.
Boldog az a férj, aki, hogy örökkévaló társát el ne veszítse, igaz és jámbor feleségének viselkedését másolja, és maga is igazzá és jámborrá válik.
És boldog az a feleség, aki, látva igaz és jámbor férjének viselkedését, hogy örökkévaló társát el ne veszítse, másolja azt, ragaszkodik a vallásához, és maga is igazzá és jámborrá válik.
És jaj annak a férjnek, aki nem követi jámbor és vallásos feleségét, és ezáltal elveszíti örökre a jámbor és vallásos asszonyt.
És jaj annak a feleségnek, aki nem követi jámbor és vallásos férjét, és ezáltal elveszíti örökre a jámbor és vallásos, örökkévaló társát.
Jaj annak a férfinak és nőnek, akik egymást utánozzák a bűnben és gonoszságban, és kölcsönösen a Tűz felé irányítják egymást!"
Bediuzzaman Said Nursi
2009. január 1., csütörtök
Gondoskodás az idősekről

"Igen, az egyik legemelkedettebb igazság ebben a világban a szülők szeretetteljessége gyermekeikkel szemben, és az egyik legfontosabb jog ennek viszonzása. Mert ők örömmel áldozzák fel életüket gyermekeik életéért. Ezért minden gyermek, aki nem vesztette el teljesen emberségét, és nem változott valamiféle embertelen szörnyeteggé, tiszteli a szüleit, akik hűséges, önfeláldozó barátai, szolgálni igyekszik, és megpróbálja boldoggá tenni őket. És ebben a tekintetben a nagybácsik és a nagynénik a szülőkkel egyenrangúak.
Értsd hát meg ebből, milyen alantas és lelkiismeretlen dolog megvetően viselkedni ezekkel az áldott idősekkel, vagy a halálukat kívánni. Tudnod kell, hogy gonosz és igazságtalan dolog rosszat kívánni azoknak, akik az életüket a te életedre áldozták.
Ó, testvérem, aki azért küszködsz, hogy mindennapi megélhetésed előteremtsd! A bőség és kegyelem forrása a házadban, a védelem a katasztrófáktól az az idős vagy vak ember, akit oly kevésre tartasz. Vigyázz, ne mondd azt: „De hát kevés a jövedelmem, nehezen jövök ki belőle”, mert ha nem lenne az az áldás, ami az ő jelenlétükből származik, még nehezebb körülmények között élnél."
Bediuzzaman Said Nursi
2008. október 12., vasárnap
Szeretet és ellenségesség
"Néha az ember arrogáns büszkesége és önimádata miatt igazságtalanul ellenséges más hívőkkel szemben, anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Feltételezi, hogy saját magának van igaza. De ez az ellenségesség és a rossz érzések azt okozzák, hogy figyelmen kívül hagyja a testvérei iránti szeretet jóval nagyobb és fontosabb okait, mint például a hit, az Iszlám, az emberség. Ostobaság jobban szeretni az ellenségeskedés apró okait a szeretet okainál, amelyek viszont olyan hatalmasak, akár egy hegy.
Mivel a szeretet és az ellenségesség ellentétesek egymással, mint a fény és a sötétség, nem is keveredhetnek. Ha valami betölti és uralja a szívet, annak az ellentéte nem igazán lehet jelen benne. Például, ha a szeretet valóban ott van a szívben, akkor az ellenségeskedés érzése szánalommá és együttérzéssé változik. Így kell viszonyulnunk a hívőkhöz. Vagy ha az ellenségesség valóban jelen van a szívben, akkor a szeretet a vitatkozás mellőzésének és felületes barátságnak a formájában jelenik csak meg. Ezekkel fordulhatunk azokhoz a tévelygőkhöz, akik nem agresszívak velünk.
A szeretet okai, mint a hit, az Iszlám, az emberiesség és a testvériség érzése valójában erős és fényes kötelékek és erődök. A hívők közötti ellenséges érzelmek részben személyes okokra vezethetők vissza, amelyek olyanok csupán, mint az apró kavicsok. Az ilyen érzelmeket táplálni nagy hiba, mintha a szeretet okaitól fordulnánk el, amelyek viszont olyan hatalmasak, mint egy hegy."
Bediuzzaman Said Nursi
Mivel a szeretet és az ellenségesség ellentétesek egymással, mint a fény és a sötétség, nem is keveredhetnek. Ha valami betölti és uralja a szívet, annak az ellentéte nem igazán lehet jelen benne. Például, ha a szeretet valóban ott van a szívben, akkor az ellenségeskedés érzése szánalommá és együttérzéssé változik. Így kell viszonyulnunk a hívőkhöz. Vagy ha az ellenségesség valóban jelen van a szívben, akkor a szeretet a vitatkozás mellőzésének és felületes barátságnak a formájában jelenik csak meg. Ezekkel fordulhatunk azokhoz a tévelygőkhöz, akik nem agresszívak velünk.
A szeretet okai, mint a hit, az Iszlám, az emberiesség és a testvériség érzése valójában erős és fényes kötelékek és erődök. A hívők közötti ellenséges érzelmek részben személyes okokra vezethetők vissza, amelyek olyanok csupán, mint az apró kavicsok. Az ilyen érzelmeket táplálni nagy hiba, mintha a szeretet okaitól fordulnánk el, amelyek viszont olyan hatalmasak, mint egy hegy."
Bediuzzaman Said Nursi
2008. szeptember 12., péntek
A Ramadánról - A kilencedik pont
A Ramadán idején végzett böjtben rejlő bölcsesség egyik példája, az alsóbb én képzeletbeli uralmának ledöntése, és az imádkozás kötelességének bizonyítása azáltal, hogy kimutatja az alsóbb én tehetetlenségét és gyengeségét:
Az alsóbb én nem akarja elismerni Teremtőjét és Fenntartóját, saját maga akar uralkodni, mint Fáraó. Akármennyi kínt is kell elszenvednie, ez a tulajdonsága megmarad. Az éhség azonban kiöli belőle. Ezért a Ramadánban végzett böjt közvetlen csapásokat mér az alsóbb én Fáraóhoz méltó fennhéjázására, és összezúzza azt. Megmutatja neki saját tehetetlenségét, gyengeségét és szükségét. Rádöbbenti arra, hogy valójában rabszolga.
A hadíszok közül erről szól a következő:
A Mindenható Allah megkérdezte az alsóbb ént: „Ki vagy te, és ki vagyok Én?” Az alsóbb én így felelt: „Én én magam vagyok, Te pedig Te magad”. Így hát Allah megbüntette az alsóbb ént, és a Pokol mélységeire vetette. Aztán ismét feltette neki a kérdést. Az alsóbb én ismét így felelt: „Én én magam vagyok, Te pedig Te magad”. Akármennyire büntette is Allah az alsóbb ént, az nem volt hajlandó engedni egoizmusából. Végül éhséggel büntette, vagyis hagyta táplálék nélkül éhezni. Aztán ismét megkérdezte tőle: „Ki vagy te, és ki vagyok Én?” Az alsóbb én ekkor így felelt: „Te vagy az én Kegyelmes Fenntartóm, és pedig a Te tehetetlen szolgád vagyok”.
Ó, Allah! Adj áldást és békességet vezetőnknek és tanítónknak, Mohammednek, ahogy az Neked tetszik, és add, hogy igazsága beteljesedjék annyiszor, ahány gyümölcsöt a Korán szavai teremnek Ramadán hónapjában, és a Családjának és a Barátainak is, és adj nekik békességet.
Teremtőtök dicsősége határtalan, Ő a Mindenható Úr, magasztos mindenek felett, ami az emberi gondolkodás kitalálhat! És béke legyen minden küldöttével. És a dicséret és hála Allahot illeti egyedül, a Világok Teremtőjét és Fenntartóját.
Said Nursi
Az alsóbb én nem akarja elismerni Teremtőjét és Fenntartóját, saját maga akar uralkodni, mint Fáraó. Akármennyi kínt is kell elszenvednie, ez a tulajdonsága megmarad. Az éhség azonban kiöli belőle. Ezért a Ramadánban végzett böjt közvetlen csapásokat mér az alsóbb én Fáraóhoz méltó fennhéjázására, és összezúzza azt. Megmutatja neki saját tehetetlenségét, gyengeségét és szükségét. Rádöbbenti arra, hogy valójában rabszolga.
A hadíszok közül erről szól a következő:
A Mindenható Allah megkérdezte az alsóbb ént: „Ki vagy te, és ki vagyok Én?” Az alsóbb én így felelt: „Én én magam vagyok, Te pedig Te magad”. Így hát Allah megbüntette az alsóbb ént, és a Pokol mélységeire vetette. Aztán ismét feltette neki a kérdést. Az alsóbb én ismét így felelt: „Én én magam vagyok, Te pedig Te magad”. Akármennyire büntette is Allah az alsóbb ént, az nem volt hajlandó engedni egoizmusából. Végül éhséggel büntette, vagyis hagyta táplálék nélkül éhezni. Aztán ismét megkérdezte tőle: „Ki vagy te, és ki vagyok Én?” Az alsóbb én ekkor így felelt: „Te vagy az én Kegyelmes Fenntartóm, és pedig a Te tehetetlen szolgád vagyok”.
Ó, Allah! Adj áldást és békességet vezetőnknek és tanítónknak, Mohammednek, ahogy az Neked tetszik, és add, hogy igazsága beteljesedjék annyiszor, ahány gyümölcsöt a Korán szavai teremnek Ramadán hónapjában, és a Családjának és a Barátainak is, és adj nekik békességet.
Teremtőtök dicsősége határtalan, Ő a Mindenható Úr, magasztos mindenek felett, ami az emberi gondolkodás kitalálhat! És béke legyen minden küldöttével. És a dicséret és hála Allahot illeti egyedül, a Világok Teremtőjét és Fenntartóját.
Said Nursi
2008. szeptember 11., csütörtök
A Ramadánról - A nyolcadik pont
A Ramadán idején végzett böjtben rejlő bölcsesség egyik példája az ember személyes életére vonatkoztatva:
A Ramadán a legfontosabb, gyógyító fizikai és lelki diéta. Ha az ember annyit eszik és iszik, amennyit csak az alsóbb énje kíván, az az ember fizikai létezésére nézve is káros, és ha válogatás nélkül veti magát mindenre, legyen az akár megengedett, akár tiltott, az beszennyezi a lelki életét is. Az ilyen alsóbb én nehezen engedelmeskedik a szívnek és a léleknek. Akaratosan saját kezébe veszi a gyeplőt, és ha az ember nem tud uralkodni felette, ő fog uralkodni az ember felett. De Ramadánban a böjt alatt hozzászokik egyfajta diétához. Próbálja megfegyelmezni magát, és próbál engedelmeskedni a parancsnak.
Továbbá nem fog betegséget okozni annak a szerencsétlen, gyenge gyomornak azzal, hogy teletömi étellel, mielőtt az még az előző adagot megemésztette volna. És azzal, hogy ha azt parancsolják, felhagy még a megengedett cselekedetekkel is, megtanul engedelmeskedni a Shari’a törvényeinek és a józan észnek, és később el fogja kerülni a törvénytelen cselekedeteket. Nem fog azzal próbálkozni, hogy a lelki életet tönkretegye.
Az emberiség nagy része gyakran szenved éhségtől. Ezért minden embernek szüksége van az éhségre és az önfegyelemre, amelyek segítenek a türelem és állhatatosság elérésében. A Ramadán idején végzett böjtben az ember türelmesen viseli az éhséget 15 órán keresztül, vagy akár 24 órán keresztül is, ha nem evett hajnal előtt, ez pedig fegyelemre tanítja. Azt is mondhatjuk hát, hogy a böjt kigyógyít a türelmetlenségből és állhatatlanságból, amelyek pedig egyébként megduplázzák az embert ért megpróbáltatásokat.
A gyomor gyárának sok munkása van, és sok emberi szerv áll vele kapcsolatban. Ha az alsóbb én napközben nem tartóztatja meg magát szokásos cselekedeteitől egy hónapon keresztül, akkor elvonja a gyár munkásainak és a többi szervnek a figyelmét a saját feladatukról. Saját magával foglalja le őket, hogy az ő uralma alatt maradjanak. Figyelmüket folyton saját magára vonja, elfeledtetve velük magasabb szintű kötelességüket. Ezért van az, hogy az évszázadok során azok, akik a legközelebb álltak Allahhoz, hozzászoktak ahhoz, hogy az önfegyelemhez és a mértékletes evéshez-iváshoz szoktassák magukat, hogy ezzel is tökéletesebbé váljanak.
És a Ramadán havi böjt alatt ezek a munkások megértik, hogy nem csak a gyár számára lettek teremtve. A többi szerv pedig, ahelyett, hogy a gyár alantas örömeiben tobzódna, lelki és angyali örömökkel telik el, ezekre függeszti tekintetét. Ezért van az, hogy a hívők Ramadánban azt tapasztalják, hogy világosabban gondolkodnak, tetteik gyümölcsözőbbek, és saját szintjüknek megfelelő lelki örömökben van részük. Énjük magasabb szintű része, a szív, a lélek, az elme sokat fejlődik ebben az áldott hónapban a böjtölés által. Ártatlan örömmel nevetnek, annak ellenére, hogy a gyomor zokog.
(Bediuzzaman Said Nursi)
A Ramadán a legfontosabb, gyógyító fizikai és lelki diéta. Ha az ember annyit eszik és iszik, amennyit csak az alsóbb énje kíván, az az ember fizikai létezésére nézve is káros, és ha válogatás nélkül veti magát mindenre, legyen az akár megengedett, akár tiltott, az beszennyezi a lelki életét is. Az ilyen alsóbb én nehezen engedelmeskedik a szívnek és a léleknek. Akaratosan saját kezébe veszi a gyeplőt, és ha az ember nem tud uralkodni felette, ő fog uralkodni az ember felett. De Ramadánban a böjt alatt hozzászokik egyfajta diétához. Próbálja megfegyelmezni magát, és próbál engedelmeskedni a parancsnak.
Továbbá nem fog betegséget okozni annak a szerencsétlen, gyenge gyomornak azzal, hogy teletömi étellel, mielőtt az még az előző adagot megemésztette volna. És azzal, hogy ha azt parancsolják, felhagy még a megengedett cselekedetekkel is, megtanul engedelmeskedni a Shari’a törvényeinek és a józan észnek, és később el fogja kerülni a törvénytelen cselekedeteket. Nem fog azzal próbálkozni, hogy a lelki életet tönkretegye.
Az emberiség nagy része gyakran szenved éhségtől. Ezért minden embernek szüksége van az éhségre és az önfegyelemre, amelyek segítenek a türelem és állhatatosság elérésében. A Ramadán idején végzett böjtben az ember türelmesen viseli az éhséget 15 órán keresztül, vagy akár 24 órán keresztül is, ha nem evett hajnal előtt, ez pedig fegyelemre tanítja. Azt is mondhatjuk hát, hogy a böjt kigyógyít a türelmetlenségből és állhatatlanságból, amelyek pedig egyébként megduplázzák az embert ért megpróbáltatásokat.
A gyomor gyárának sok munkása van, és sok emberi szerv áll vele kapcsolatban. Ha az alsóbb én napközben nem tartóztatja meg magát szokásos cselekedeteitől egy hónapon keresztül, akkor elvonja a gyár munkásainak és a többi szervnek a figyelmét a saját feladatukról. Saját magával foglalja le őket, hogy az ő uralma alatt maradjanak. Figyelmüket folyton saját magára vonja, elfeledtetve velük magasabb szintű kötelességüket. Ezért van az, hogy az évszázadok során azok, akik a legközelebb álltak Allahhoz, hozzászoktak ahhoz, hogy az önfegyelemhez és a mértékletes evéshez-iváshoz szoktassák magukat, hogy ezzel is tökéletesebbé váljanak.
És a Ramadán havi böjt alatt ezek a munkások megértik, hogy nem csak a gyár számára lettek teremtve. A többi szerv pedig, ahelyett, hogy a gyár alantas örömeiben tobzódna, lelki és angyali örömökkel telik el, ezekre függeszti tekintetét. Ezért van az, hogy a hívők Ramadánban azt tapasztalják, hogy világosabban gondolkodnak, tetteik gyümölcsözőbbek, és saját szintjüknek megfelelő lelki örömökben van részük. Énjük magasabb szintű része, a szív, a lélek, az elme sokat fejlődik ebben az áldott hónapban a böjtölés által. Ártatlan örömmel nevetnek, annak ellenére, hogy a gyomor zokog.
(Bediuzzaman Said Nursi)
Címkék:
Bediuzzaman,
böjt,
Ramadán,
Said Nursi
2008. szeptember 10., szerda
A Ramadánról - A hetedik pont
A Ramadán idején végzett böjtben rejlő bölcsesség egyik példája, az emberiség javára való tekintettel, akik azért jönnek erre a világra, hogy a Túlvilágra való készleteket termeljenek és szerezzenek meg:
A cselekedetek ezerszeresen jutalmaztatnak Ramadán idején. Egy hadísz szerint a Bölcs Korán minden egyes betűje tíz jutalmat rejt magában, és tíz gyümölcsöt fog teremni a Túlvilágon. Ramadán idején a szavak nem tíz, hanem ezer gyümölcsöt teremnek, egyes áják pedig, mint például a Trón ája (2:255), szavanként több ezret, Ramadán péntekjein pedig még többet. Az Elrendelés Éjszakáján pedig minden szó harmincezer jutalmat terem.
A Bölcs Korán, amelynek szavai akár harmincezer örökkévaló gyümölcsöt is teremhetnek, olyan tehát, mint egy fénylő tulipánfa, amely Ramadán idején az örökkévaló gyümölcsök ezreit termi a hívők számára. Vedd hát szemügyre ezt az áldott, örök hasznot hozó ajándékot, és értsd meg, micsoda veszteséget szenvednek el azok, akik nem fogják fel ezeknek a szavaknak az értékét.
Egyszerűen kifejezve, Ramadán hónapja óriási hasznot hozó kiállítás és vásár azoknak, akik a Túlvilágra gyűjtenek. A legtermékenyebb szántó azoknak, akik a Túlvilágon szeretnének aratni. A tettek úgy szöknek szárba és hoznak gyümölcsöket, akár a növények a májusi eső után. Olyan ez a hónap, mint egy fényes, áldott ünnep, amelyen az emberiség felvonultathatja imádatát az Isteni Uralkodó színe előtt. Mivel ez így van, az embereknek megparancsoltatott a böjt, nehogy elővigyázatlanul az ösztönén állati igényeivel, például az evéssel és ivással foglalkozzanak. Mert azáltal, hogy időlegesen az állatiasság és az evilági szükségletek fölé emelkedik, az ember megközelíti az angyali állapotot, és nyertes lesz a Túlvilágért folytatott alkuban.
Egyetlen Ramadán egy nyolcvan év hosszú élet gyümölcseit teremheti meg. Az a tény, hogy a Korán szerint az Elrendelés Éjszakája többet ér, mint ezer hónap, elégséges bizonyíték erre.
A legkiválóbb böjt az, ha az emberi szervek és érzékek, a szem, a fül, a szív és a gondolatok együtt böjtölnek a gyomorra. Ez azt jelenti, hogy megtartóztatjuk őket a törvénytelen és közönséges dolgoktól, és mindegyiket imádságra ösztönözzük.
Például a nyelvet úgy késztethetjük böjtre, hogy megtiltjuk neki, hogy hazudjék, rágalmazzon és obszcén kifejezéseket használjon. Helyette foglaljuk le a Korán olvasásával, imádkozással, Allah Neveinek említésével, áldás kérésével Allah Küldöttére – Allah áldja meg és adjon neki békességet – és a bűnbocsánatért való fohászkodással. A szemek böjtje az, ha nem tekintenek az ellenkező nem tiltott rokonsági fokon kívül eső képviselőire, a füleké az, ha tartózkodnak a tiltott dolgok hallgatásától. Az is a böjthöz tartozik, ha szemünkkel és fülünkkel a tanulásra, az igazságra és a Korán szavaira figyelünk. Voltaképpen, mivel a gyomor a legnagyobb üzem az emberi testben, ha ezt felmentjük szokásos munkája alól, és szabadságra küldjük, a többi kisebb szerv már könnyedén követi.
A cselekedetek ezerszeresen jutalmaztatnak Ramadán idején. Egy hadísz szerint a Bölcs Korán minden egyes betűje tíz jutalmat rejt magában, és tíz gyümölcsöt fog teremni a Túlvilágon. Ramadán idején a szavak nem tíz, hanem ezer gyümölcsöt teremnek, egyes áják pedig, mint például a Trón ája (2:255), szavanként több ezret, Ramadán péntekjein pedig még többet. Az Elrendelés Éjszakáján pedig minden szó harmincezer jutalmat terem.
A Bölcs Korán, amelynek szavai akár harmincezer örökkévaló gyümölcsöt is teremhetnek, olyan tehát, mint egy fénylő tulipánfa, amely Ramadán idején az örökkévaló gyümölcsök ezreit termi a hívők számára. Vedd hát szemügyre ezt az áldott, örök hasznot hozó ajándékot, és értsd meg, micsoda veszteséget szenvednek el azok, akik nem fogják fel ezeknek a szavaknak az értékét.
Egyszerűen kifejezve, Ramadán hónapja óriási hasznot hozó kiállítás és vásár azoknak, akik a Túlvilágra gyűjtenek. A legtermékenyebb szántó azoknak, akik a Túlvilágon szeretnének aratni. A tettek úgy szöknek szárba és hoznak gyümölcsöket, akár a növények a májusi eső után. Olyan ez a hónap, mint egy fényes, áldott ünnep, amelyen az emberiség felvonultathatja imádatát az Isteni Uralkodó színe előtt. Mivel ez így van, az embereknek megparancsoltatott a böjt, nehogy elővigyázatlanul az ösztönén állati igényeivel, például az evéssel és ivással foglalkozzanak. Mert azáltal, hogy időlegesen az állatiasság és az evilági szükségletek fölé emelkedik, az ember megközelíti az angyali állapotot, és nyertes lesz a Túlvilágért folytatott alkuban.
Egyetlen Ramadán egy nyolcvan év hosszú élet gyümölcseit teremheti meg. Az a tény, hogy a Korán szerint az Elrendelés Éjszakája többet ér, mint ezer hónap, elégséges bizonyíték erre.
A legkiválóbb böjt az, ha az emberi szervek és érzékek, a szem, a fül, a szív és a gondolatok együtt böjtölnek a gyomorra. Ez azt jelenti, hogy megtartóztatjuk őket a törvénytelen és közönséges dolgoktól, és mindegyiket imádságra ösztönözzük.
Például a nyelvet úgy késztethetjük böjtre, hogy megtiltjuk neki, hogy hazudjék, rágalmazzon és obszcén kifejezéseket használjon. Helyette foglaljuk le a Korán olvasásával, imádkozással, Allah Neveinek említésével, áldás kérésével Allah Küldöttére – Allah áldja meg és adjon neki békességet – és a bűnbocsánatért való fohászkodással. A szemek böjtje az, ha nem tekintenek az ellenkező nem tiltott rokonsági fokon kívül eső képviselőire, a füleké az, ha tartózkodnak a tiltott dolgok hallgatásától. Az is a böjthöz tartozik, ha szemünkkel és fülünkkel a tanulásra, az igazságra és a Korán szavaira figyelünk. Voltaképpen, mivel a gyomor a legnagyobb üzem az emberi testben, ha ezt felmentjük szokásos munkája alól, és szabadságra küldjük, a többi kisebb szerv már könnyedén követi.
Címkék:
Bediuzzaman,
böjt,
Ramadán,
Said Nursi
2008. szeptember 8., hétfő
A Ramadánról - A hatodik pont
A Ramadán idején végzett böjtben rejlő bölcsesség egyik példája, a Bölcs Korán kinyilatkoztatásának szempontjából, tekintettel arra a tényre, hogy Ramadán hónapja bírt a legnagyobb fontossággal a kinyilatkoztatás során:
Mivel a Bölcs Korán kinyilatkoztatása Ramadán hónapjában kezdődött, a legjobb viselkedésre vall elcsendesíteni az alantas testi vágyakat, és az angyali állapotra emlékezve tartózkodni az ételtől és az italtól, hogy mi is megszerezhessük azt a mennyei címet, azt az áldott helyet. És úgy olvasni és hallgatni a Koránt, mintha most fedetne fel. Úgy figyelni az Isteni Kinyilatkoztatásra, mintha az ebben a pillanatban történne, vagy mintha Allah legnemesebb Küldöttétől – Allah áldja meg és adjon neki békességet – hallanánk, vagy éppen Gábriel angyaltól, vagy magától az idők kezdete előttől fogva létező Beszélőtől – ezáltal ugyanazt a magasabb rendű állapotot érhetjük el. És ha így cselekszünk, olyanok vagyunk, mint a tolmácsok, mások figyelmét is felhívjuk arra, hogy hallgassák, és bizonyos szinten képviseljük is a Koránban rejlő bölcsességet.
Valójában az egész Iszlám világ egyfajta mecsetté alakul Ramadán idején. És ennek a hatalmas mecsetnek minden sarkán emberek milliói, akik kívülről tudják a Korán egészét vagy részeit, hívják a föld lakóit arra, hogy a mennyei kinyilatkoztatást hallgassák. Minden Ramadán fényesen demonstrálja ezt az áját: „Ramadán a hónap, amikor a Korán leküldetett”. Ez bizonyítja, hogy a Ramadán a Korán hónapja. A hatalmas gyülekezet egy része tisztelettel hallgatja a Korán olvasóit, mások pedig magukban olvassák.
Ha az ember egy ilyen áldott mecsetben tartózkodva alsóbb énjének alantas vágyait követi, és evéssel vagy ivással töri meg ennek az állapotnak az áldott fényét, az valóban megvetendő cselekedet, amely elkövetőjét méltán teszi a mecsetben lévő gyülekezet lenézésének tárgyává. És ugyanígy, akik ellenzik a Ramadán idején végzett böjtöt, joggal vívják ki az egész Iszlám világ megvetését.
(Bediuzzaman Said Nursi)
Mivel a Bölcs Korán kinyilatkoztatása Ramadán hónapjában kezdődött, a legjobb viselkedésre vall elcsendesíteni az alantas testi vágyakat, és az angyali állapotra emlékezve tartózkodni az ételtől és az italtól, hogy mi is megszerezhessük azt a mennyei címet, azt az áldott helyet. És úgy olvasni és hallgatni a Koránt, mintha most fedetne fel. Úgy figyelni az Isteni Kinyilatkoztatásra, mintha az ebben a pillanatban történne, vagy mintha Allah legnemesebb Küldöttétől – Allah áldja meg és adjon neki békességet – hallanánk, vagy éppen Gábriel angyaltól, vagy magától az idők kezdete előttől fogva létező Beszélőtől – ezáltal ugyanazt a magasabb rendű állapotot érhetjük el. És ha így cselekszünk, olyanok vagyunk, mint a tolmácsok, mások figyelmét is felhívjuk arra, hogy hallgassák, és bizonyos szinten képviseljük is a Koránban rejlő bölcsességet.
Valójában az egész Iszlám világ egyfajta mecsetté alakul Ramadán idején. És ennek a hatalmas mecsetnek minden sarkán emberek milliói, akik kívülről tudják a Korán egészét vagy részeit, hívják a föld lakóit arra, hogy a mennyei kinyilatkoztatást hallgassák. Minden Ramadán fényesen demonstrálja ezt az áját: „Ramadán a hónap, amikor a Korán leküldetett”. Ez bizonyítja, hogy a Ramadán a Korán hónapja. A hatalmas gyülekezet egy része tisztelettel hallgatja a Korán olvasóit, mások pedig magukban olvassák.
Ha az ember egy ilyen áldott mecsetben tartózkodva alsóbb énjének alantas vágyait követi, és evéssel vagy ivással töri meg ennek az állapotnak az áldott fényét, az valóban megvetendő cselekedet, amely elkövetőjét méltán teszi a mecsetben lévő gyülekezet lenézésének tárgyává. És ugyanígy, akik ellenzik a Ramadán idején végzett böjtöt, joggal vívják ki az egész Iszlám világ megvetését.
(Bediuzzaman Said Nursi)
Címkék:
Bediuzzaman,
böjt,
Ramadán,
Said Nursi
2008. szeptember 7., vasárnap
A Ramadánról - Az ötödik pont
A Ramadán idején végzett böjtben rejlő bölcsesség egyik példája, az alsóbb én viselkedésének javítása és lázadásának letörése szempontjából:
Az emberi lélek gondatlanságában és óvatlanságában hajlamos elfeledkezni magáról. Nem látja saját magában az esendőséget, a szükséget és a tökéletlenséget, és nem is akarja látni. És nem gondol arra, hogy mennyire gyenge, mennyire ki van téve az elmúlásnak és a katasztrófáknak, és arra sem, hogy az emberi test voltaképpen csak hús és csont, amely gyorsan elöregszik és elpusztul.
Ehelyett az alsóbb én úgy támad a világra, mintha acélból készült testben lakozna, és örök életűnek gondolná magát. Hatalmas kapzsisággal, falánksággal, szenvedélyes kötődéssel és szerelemmel veti magát a világra. Lenyűgözi bármi, amiből számára előny vagy élvezet származik. Mi több, elfelejti Teremtőjét, Aki pedig olyan tökéletes kegyelemmel gondoskodik róla, és nem gondol arra, hogy milyen eredményei lesznek evilági életének a Túlvilágon. Ehelyett a pocsékolás és a tiltott dolgok mocsarában hentereg.
A Ramadán havában végzett böjt azonban még a leggondatlanabb és legmakacsabb embert is ráébreszti gyengeségére, tehetetlenségére és szükségére. Az éhség által a gyomrukra gondolnak, megértik annak szükségleteit. Rádöbbennek, hogy mennyire tökéletlen gyenge testük, és felfogják, mennyire szükségük van a jóságra és a kegyelemre. Megtörik lelkük fennhéjázása, amely Fáraóéhoz volt hasonló, és azáltal, hogy felismerik teljes tehetetlenségüket és szükségüket, vágy támad bennük, hogy az Isteni Ítélőszéknél vegyenek menedéket. És felkészítik magukat arra, hogy a kegyelem ajtaján kopogtassanak a hála kezével. Persze, csak akkor, ha a gondatlanság még nem tette tönkre teljesen a szívüket.
(Said Nursi)
Az emberi lélek gondatlanságában és óvatlanságában hajlamos elfeledkezni magáról. Nem látja saját magában az esendőséget, a szükséget és a tökéletlenséget, és nem is akarja látni. És nem gondol arra, hogy mennyire gyenge, mennyire ki van téve az elmúlásnak és a katasztrófáknak, és arra sem, hogy az emberi test voltaképpen csak hús és csont, amely gyorsan elöregszik és elpusztul.
Ehelyett az alsóbb én úgy támad a világra, mintha acélból készült testben lakozna, és örök életűnek gondolná magát. Hatalmas kapzsisággal, falánksággal, szenvedélyes kötődéssel és szerelemmel veti magát a világra. Lenyűgözi bármi, amiből számára előny vagy élvezet származik. Mi több, elfelejti Teremtőjét, Aki pedig olyan tökéletes kegyelemmel gondoskodik róla, és nem gondol arra, hogy milyen eredményei lesznek evilági életének a Túlvilágon. Ehelyett a pocsékolás és a tiltott dolgok mocsarában hentereg.
A Ramadán havában végzett böjt azonban még a leggondatlanabb és legmakacsabb embert is ráébreszti gyengeségére, tehetetlenségére és szükségére. Az éhség által a gyomrukra gondolnak, megértik annak szükségleteit. Rádöbbennek, hogy mennyire tökéletlen gyenge testük, és felfogják, mennyire szükségük van a jóságra és a kegyelemre. Megtörik lelkük fennhéjázása, amely Fáraóéhoz volt hasonló, és azáltal, hogy felismerik teljes tehetetlenségüket és szükségüket, vágy támad bennük, hogy az Isteni Ítélőszéknél vegyenek menedéket. És felkészítik magukat arra, hogy a kegyelem ajtaján kopogtassanak a hála kezével. Persze, csak akkor, ha a gondatlanság még nem tette tönkre teljesen a szívüket.
(Said Nursi)
Címkék:
Bediuzzaman,
böjt,
Ramadán,
Said Nursi
2008. szeptember 6., szombat
A Ramadánról - A negyedik pont
A Ramadán idején végzett böjtben rejlő bölcsesség az alsóbb én fegyelmezésének szempontjából:
Az alsóbb én arra vágyik, hogy szabad és független legyen, és annak is tartja magát. Természetének megfelelően még uralomra is vágyik, és arra, hogy azt tegye, amit csak akar. Nem hajlandó beismerni, hogy valójában a Kegyelem számtalan ajándéka tartja fenn és fegyelmezi őt. És főként akkor, ha evilági javakkal és gazdagsággal bír, és még gondatlanság is bátorítja, úgy emészti fel Allah ajándékait, mint egy kapzsi, tolvaj állat.
Ezért Ramadán hónapjában minden ember alsóbb énje, a leggazdagabbtól a legszegényebbig, megértheti, hogy nem saját maga birtokolja önmagát, hanem valaki más tulajdona, hogy nem szabad, hanem rabszolga. Megérti, hogy ha nem kap parancsot, akkor még a legegyszerűbb és legkönnyebb dolgot sem teheti meg, még csak vízért sem nyújthatja ki a kezét. És így összedől képzeletbeli uralma, helyette az imához és a hálaadáshoz fordul, ami alapvető kötelessége.
(Said Nursi)
Az alsóbb én arra vágyik, hogy szabad és független legyen, és annak is tartja magát. Természetének megfelelően még uralomra is vágyik, és arra, hogy azt tegye, amit csak akar. Nem hajlandó beismerni, hogy valójában a Kegyelem számtalan ajándéka tartja fenn és fegyelmezi őt. És főként akkor, ha evilági javakkal és gazdagsággal bír, és még gondatlanság is bátorítja, úgy emészti fel Allah ajándékait, mint egy kapzsi, tolvaj állat.
Ezért Ramadán hónapjában minden ember alsóbb énje, a leggazdagabbtól a legszegényebbig, megértheti, hogy nem saját maga birtokolja önmagát, hanem valaki más tulajdona, hogy nem szabad, hanem rabszolga. Megérti, hogy ha nem kap parancsot, akkor még a legegyszerűbb és legkönnyebb dolgot sem teheti meg, még csak vízért sem nyújthatja ki a kezét. És így összedől képzeletbeli uralma, helyette az imához és a hálaadáshoz fordul, ami alapvető kötelessége.
(Said Nursi)
Címkék:
Bediuzzaman,
böjt,
Ramadán,
Said Nursi
2008. szeptember 5., péntek
A Ramadánról - Harmadik pont
A böjtölésben rejlő számos bölcsesség egyike az ember társadalmi életének szempontjából a következő:
Az emberi lények különböző anyagi helyzetbe lettek teremtve. A különbség miatt a Mindenható Allah arra szólítja fel a gazdagokat, hogy segítség a szegényeket, és hogy a böjt során tapasztalt éhség által a gazdagok igazán értsék meg, hogy milyen az éhség, amit a szegényeknek nap mint nap el kell szenvedniük. Ha nem lenne böjt, akkor sok öntelt gazdag ember nem lenne képes megérteni, hogy milyen nyomorúságos is az éhség és a szegénység, és hogy mennyire szükségük van az együttérzésre azoknak, akiknek el kell ezeket szenvedniük.
Az embertársaink iránti együttérzés az igazi hála alapvető feltétele. Bárki legyen is az ember, mindig van valaki, aki bizonyos tekintetben szegényebb nála. Kötelessége tehát együttérzést mutatni ez iránt az ember iránt. Ha neki magának nem kellene megtapasztalnia az éhséget, nem tudná megadni embertársának azt a segítséget, amit együttérzésből fel kell ajánlania. És ha mégis meg tudná, az igencsak tökéletlen segítség lenne, mivel ő maga nem tapasztalta meg igazából az éhség állapotát.
(Said Nursi)
Az emberi lények különböző anyagi helyzetbe lettek teremtve. A különbség miatt a Mindenható Allah arra szólítja fel a gazdagokat, hogy segítség a szegényeket, és hogy a böjt során tapasztalt éhség által a gazdagok igazán értsék meg, hogy milyen az éhség, amit a szegényeknek nap mint nap el kell szenvedniük. Ha nem lenne böjt, akkor sok öntelt gazdag ember nem lenne képes megérteni, hogy milyen nyomorúságos is az éhség és a szegénység, és hogy mennyire szükségük van az együttérzésre azoknak, akiknek el kell ezeket szenvedniük.
Az embertársaink iránti együttérzés az igazi hála alapvető feltétele. Bárki legyen is az ember, mindig van valaki, aki bizonyos tekintetben szegényebb nála. Kötelessége tehát együttérzést mutatni ez iránt az ember iránt. Ha neki magának nem kellene megtapasztalnia az éhséget, nem tudná megadni embertársának azt a segítséget, amit együttérzésből fel kell ajánlania. És ha mégis meg tudná, az igencsak tökéletlen segítség lenne, mivel ő maga nem tapasztalta meg igazából az éhség állapotát.
(Said Nursi)
Címkék:
Bediuzzaman,
böjt,
Ramadán,
Said Nursi
2008. szeptember 4., csütörtök
A Ramadánról - A második pont
A Ramadán böjtjében rejlő számos bölcsességre példa az Allah kegyelméért és ajándékaiért érzett hála kimutatása.
Mint azt az Első Szóban kijelentettük, meg kell fizetnünk az árat azért az ételélt, amit a felszolgálók tálcán hoznak nekünk a királyi konyháról. De azt gondolni, hogy a tálcavivőnek adott fizetséggel megfeleltünk a hála kötelességének, igen nagy ostobaság.
A Mindenható Allah sokféle ajándékot juttatott az embereknek ezen a világon, amiért hálát kíván cserébe – ezzel fizethetjük meg az ajándékok árát. Az ajándék látszólagos forrása vagy előidézője nem más csupán, mint tálcavivő. Mégis nekik fizetünk, és irántuk érzünk hálát, pedig nem ők érdemlik azt, mégis őket tiszteljük és nekik mondunk köszönetet. A Kegyelem valódi Kiárasztója pedig végtelenül jobban megérdemli ezt a hálát, mint a látszólagos ok vagy forrás, ami csupán közvetítő eszközként szerepel. Ha Allahnak adunk hálát, az tehát azt jelenti, hogy elismerjük, hogy a kegyelem ajándékai tőle származnak, hogy értékeljük hasznosságukat, és elismerjük, hogy nagyon is szükségünk van rájuk.
A böjt Ramadán idején a mély, komoly és általános hála kulcsa. Az év többi napján azok, akik nem látnak szükséget semmiben, nem érzik át a kegyelem értékét, mert nem tapasztalják meg a valódi éhséget. Akinek tele van a gyomra, főleg, ha gazdag is, nem értik, milyen hatalmas kegyelem rejlik egyetlen darab száraz kenyérben is. De amikor eljön a böjt megtörésének ideje, akkor az íze tanúsítja, hogy a hívőknek még a száraz kenyér is a lehető legértékesebb Isteni Kegyelem. Ramadán idején mindenki, a leggazdagabb uralkodótól a legszegényebb szolgáig, egyféleképpen tanúsítja háláját azáltal, hogy megérti az Isteni Kegyelem értékét.
Továbbá, mivel a nap során tilos az evés, az ember megérti: „Ezek az ajándékok nem az enyémek. Valaki más tulajdonai. Nem nyúlok hát hozzájuk, amíg meg nem kapom az Ő parancsát és engedélyét”. Az ember felismeri, hogy a kegyelem valóban kegyelem, az ajándék valóban ajándék, és hálás lesz érte. Így hát a böjt sok tekintetben a hálaadás kulcsa, a hála pedig az ember alapvető kötelessége.
(Bediuzzaman Said Nursi)
Mint azt az Első Szóban kijelentettük, meg kell fizetnünk az árat azért az ételélt, amit a felszolgálók tálcán hoznak nekünk a királyi konyháról. De azt gondolni, hogy a tálcavivőnek adott fizetséggel megfeleltünk a hála kötelességének, igen nagy ostobaság.
A Mindenható Allah sokféle ajándékot juttatott az embereknek ezen a világon, amiért hálát kíván cserébe – ezzel fizethetjük meg az ajándékok árát. Az ajándék látszólagos forrása vagy előidézője nem más csupán, mint tálcavivő. Mégis nekik fizetünk, és irántuk érzünk hálát, pedig nem ők érdemlik azt, mégis őket tiszteljük és nekik mondunk köszönetet. A Kegyelem valódi Kiárasztója pedig végtelenül jobban megérdemli ezt a hálát, mint a látszólagos ok vagy forrás, ami csupán közvetítő eszközként szerepel. Ha Allahnak adunk hálát, az tehát azt jelenti, hogy elismerjük, hogy a kegyelem ajándékai tőle származnak, hogy értékeljük hasznosságukat, és elismerjük, hogy nagyon is szükségünk van rájuk.
A böjt Ramadán idején a mély, komoly és általános hála kulcsa. Az év többi napján azok, akik nem látnak szükséget semmiben, nem érzik át a kegyelem értékét, mert nem tapasztalják meg a valódi éhséget. Akinek tele van a gyomra, főleg, ha gazdag is, nem értik, milyen hatalmas kegyelem rejlik egyetlen darab száraz kenyérben is. De amikor eljön a böjt megtörésének ideje, akkor az íze tanúsítja, hogy a hívőknek még a száraz kenyér is a lehető legértékesebb Isteni Kegyelem. Ramadán idején mindenki, a leggazdagabb uralkodótól a legszegényebb szolgáig, egyféleképpen tanúsítja háláját azáltal, hogy megérti az Isteni Kegyelem értékét.
Továbbá, mivel a nap során tilos az evés, az ember megérti: „Ezek az ajándékok nem az enyémek. Valaki más tulajdonai. Nem nyúlok hát hozzájuk, amíg meg nem kapom az Ő parancsát és engedélyét”. Az ember felismeri, hogy a kegyelem valóban kegyelem, az ajándék valóban ajándék, és hálás lesz érte. Így hát a böjt sok tekintetben a hálaadás kulcsa, a hála pedig az ember alapvető kötelessége.
(Bediuzzaman Said Nursi)
Címkék:
Bediuzzaman,
böjt,
Ramadán,
Said Nursi
2008. szeptember 3., szerda
A Ramadánról - Első pont
A következő néhány napban Bediuzzaman Said Nursi Ramadánról szóló írását olvashatjátok ittn insallah. Kilenc pontban foglalja össze a Ramadánban rejlő bölcsességeket és áldásokat, tehát kilenc részletben fogom feltenni a blogra.
Ramadán hónapjáról
A böjt Ramadán idején az Iszlám öt alappillérének egyike. És hasonlóképpen az Iszlám egyik legfontosabb ismertetőjele és feltétele is.
A Ramadán böjtje számos célt és bölcsességet rejt magában, amelyek részben a Mindenható és Dicsőséges Allah uralmával, és az Isteni Kegyelem iránti hálával, részben az emberi társadalommal, az egyes ember életével és az alsóbb én megrendszabályozásával kapcsolatosak. A böjtben rejlő bölcsesség példáit a következőkben foglalhatjuk össze:
A Mindenható Allah a föld felszínét terített asztalhoz tette hasonlóvá, amely borítva van az Ő kegyelmével, mindenféle formában, amit az ember nem is várna. Ebben is az Ő Uralmának, Kegyelmének és Irgalmának tökéletessége nyilvánul meg. Az emberi lények azonban képtelenek világosan felfogni ezt, az ok és a cél logikája eltűnik az emberi óvatlanság takarója alatt, és hajlamosak elfeledkezni róla. Ramadán hónapjában azonban a hívők társadalma jól szervezett hadsereghez válik hasonlóvá. Ahogy közelít a naplemente, az emberek tiszteletteljes magatartást tanúsítanak, mintha az idők kezdette előtt létező Uralkodó vacsorájára lennének hivatalosak, mintha a parancsot és engedélyt várnák: ülj le és egyél. A mindent átfogó kegyelemre áhítatos, általános, alázatos imádattal válaszolnak. Vajon aki nem kíván részt venni egy ilyen magasabb rendű imádati formában, vagy részesülni ebből a nemes kegyelemből, nevezhető-e egyáltalán embernek?
Said Nursi
Ramadán hónapjáról
A böjt Ramadán idején az Iszlám öt alappillérének egyike. És hasonlóképpen az Iszlám egyik legfontosabb ismertetőjele és feltétele is.
A Ramadán böjtje számos célt és bölcsességet rejt magában, amelyek részben a Mindenható és Dicsőséges Allah uralmával, és az Isteni Kegyelem iránti hálával, részben az emberi társadalommal, az egyes ember életével és az alsóbb én megrendszabályozásával kapcsolatosak. A böjtben rejlő bölcsesség példáit a következőkben foglalhatjuk össze:
A Mindenható Allah a föld felszínét terített asztalhoz tette hasonlóvá, amely borítva van az Ő kegyelmével, mindenféle formában, amit az ember nem is várna. Ebben is az Ő Uralmának, Kegyelmének és Irgalmának tökéletessége nyilvánul meg. Az emberi lények azonban képtelenek világosan felfogni ezt, az ok és a cél logikája eltűnik az emberi óvatlanság takarója alatt, és hajlamosak elfeledkezni róla. Ramadán hónapjában azonban a hívők társadalma jól szervezett hadsereghez válik hasonlóvá. Ahogy közelít a naplemente, az emberek tiszteletteljes magatartást tanúsítanak, mintha az idők kezdette előtt létező Uralkodó vacsorájára lennének hivatalosak, mintha a parancsot és engedélyt várnák: ülj le és egyél. A mindent átfogó kegyelemre áhítatos, általános, alázatos imádattal válaszolnak. Vajon aki nem kíván részt venni egy ilyen magasabb rendű imádati formában, vagy részesülni ebből a nemes kegyelemből, nevezhető-e egyáltalán embernek?
Said Nursi
Címkék:
Bediuzzaman,
böjt,
Ramadán,
Said Nursi
2008. augusztus 29., péntek
Tiszta szándék
"Az igazság népe közötti ellentét nem a lelkesedés vagy az elkötelezettség hiánya miatt van, és a tévelygők népe közötti egyetértés sem a magasabb rendű célok vagy szívbéli lelkesedés eredménye. Az igazság népét a lelkesedés és értékes érzelmek nem megfelelő felhasználására ösztönző ok a túlvilági jutalom reménye – ami egyébként dicséretre méltó tulajdonság – és a Túlvilággal kapcsolatos kötelességek rendkívüli tisztelete. Az így gondolkodó hívő azt gondolja magában: „Hadd szerezzem meg ezt a jutalmat is, hadd vezessem ezeket az embereket, hallgassanak csak rám ők is”, és ezzel a nézőponttal voltaképpen igaz testvérének riválisává válik, akinek pedig oly nagy szüksége lenne szeretetre, támogatásra, testvériségre és segítségre. És azt gondolva magában: „Miért hozzá mennek a tanítványaim? Nekem miért nincs olyan sok tanítványom, mint neki?”, az ilyen ember áldozatul esik saját önzésének, az ambíció nehezen gyógyítható betegségének, elveszíti őszinte, tiszta szándékát, és megnyílik előtte a képmutatás ajtaja.
Ennek a hibának, ennek a sebnek, a lélek eme félelmetes betegségének a gyógyszere az az alapelv, hogy „a Mindenható Allah megelégedését csak őszinte, tiszta szándékkal és hittel lehet elnyerni”, és nem azzal, ha az embernek több tanítványa, követője vagy nagyobb sikerei vannak. Mert ezek mind a Mindenható Allah akaratától függnek – nem lehet igényt tartani rájuk, hanem a Mindenható Allah annak adja meg, akinek akarja. Néha egyetlen szó valaki megváltását eredményezi, és ezzel Allah megelégedését. A mennyiségre nem kell különösebben odafigyelni, mert lehetséges, hogy egyetlen embert az igazságra vezetni ugyanolyan értékes Allah előtt, mint ezret. És az őszinte, tiszta szándék és hit azt jelenti, hogy a hívő azt kívánja, hogy a muszlimoknak mindenhol, mindenki munkájából előnyük származzék. Azt gondolni: „Tanuljanak csak tőlem, és kapjam csak én a jutalmat”, nem más, mint az alsóbb én csapdája.
Ó, ember, aki annyira vágysz a túlvilági jutalomra és az azt eredményező cselekedetekre! Voltak próféták, akiknek alig volt néhány követőjük, és mégis megkapták a prófétaság áldott kötelességéből származó végtelen jutalmat. Az igazi siker nem az, ha az ember sok tanítványt és követőt szerez, hanem az, ha megszerzi a Mindenható Allah megelégedését. Minek képzeled magad, amikor azt mondod, „rám hallgasson mindenki!”, és elfeledkezel valódi szerepedről, és beleavatkozol abba, ami kizárólag a Mindenható Allahra tartozik? Hogy cselekedeteid elfogadtassanak, és hogy az emberek köréd gyűljenek – ez csak a Mindenható Allahra tartozik. Te foglalkozz csak azzal, ami a te dolgod, ami rád tartozik, és ne avatkozz Allah ügyeibe."
(Bediuzzaman Said Nursi)
Ennek a hibának, ennek a sebnek, a lélek eme félelmetes betegségének a gyógyszere az az alapelv, hogy „a Mindenható Allah megelégedését csak őszinte, tiszta szándékkal és hittel lehet elnyerni”, és nem azzal, ha az embernek több tanítványa, követője vagy nagyobb sikerei vannak. Mert ezek mind a Mindenható Allah akaratától függnek – nem lehet igényt tartani rájuk, hanem a Mindenható Allah annak adja meg, akinek akarja. Néha egyetlen szó valaki megváltását eredményezi, és ezzel Allah megelégedését. A mennyiségre nem kell különösebben odafigyelni, mert lehetséges, hogy egyetlen embert az igazságra vezetni ugyanolyan értékes Allah előtt, mint ezret. És az őszinte, tiszta szándék és hit azt jelenti, hogy a hívő azt kívánja, hogy a muszlimoknak mindenhol, mindenki munkájából előnyük származzék. Azt gondolni: „Tanuljanak csak tőlem, és kapjam csak én a jutalmat”, nem más, mint az alsóbb én csapdája.
Ó, ember, aki annyira vágysz a túlvilági jutalomra és az azt eredményező cselekedetekre! Voltak próféták, akiknek alig volt néhány követőjük, és mégis megkapták a prófétaság áldott kötelességéből származó végtelen jutalmat. Az igazi siker nem az, ha az ember sok tanítványt és követőt szerez, hanem az, ha megszerzi a Mindenható Allah megelégedését. Minek képzeled magad, amikor azt mondod, „rám hallgasson mindenki!”, és elfeledkezel valódi szerepedről, és beleavatkozol abba, ami kizárólag a Mindenható Allahra tartozik? Hogy cselekedeteid elfogadtassanak, és hogy az emberek köréd gyűljenek – ez csak a Mindenható Allahra tartozik. Te foglalkozz csak azzal, ami a te dolgod, ami rád tartozik, és ne avatkozz Allah ügyeibe."
(Bediuzzaman Said Nursi)
2008. augusztus 23., szombat
A testvériségről

"A társadalom életét egy sátáni csapda teszi tönkre: az, hogy nem látjuk egy hívő jó tulajdonságait annak egyetlen hibája miatt. Azok az igazságtalan emberek, akik beleesnek ebbe a csapdába, ellenségesen viselkednek miatta a hívőkkel. Azonban amikor a Mindenható Allah az Utolsó Ítélet tévedhetetlen mérlegén tökéletes igazságossággal felméri a cselekedeteinken, akkor aszerint fog ítélni, hogy a jó vagy a rossz volt többségben bennük. És mivel a rossztettek számosak, és oly könnyű elkövetni őket, gyakran többet is elfed egyetlen jótettel.
Vagyis az evilági ügyeket is ennek az isteni Igazságosságnak a mintájára kellene rendeznünk. Ha egy emberben több a jó, mint a rossz, akkor megérdemli szeretetünket és tiszteletünket. Sőt, egyetlen erény miatt számos kedvezőtlen vonását meg kellene bocsátanunk. Azonban az ember természetében ott van a zsarnokságra való hajlam, körülötte pedig a Sátán csapdái, ezért száz jó tulajdonságot is figyelmen kívül hagy egyetlen nem tetsző vonás miatt, ellenséges érzelmeket táplál hívő testvére ellen, és ezzel bűnt követ el. Ahogy nem látjuk meg a hegyet, ha egy szúnyog szárnya eltakarja a szemünket, úgy a gyűlölet fátyla miatt az ember nem lát meg akkora jótetteket és erényeket, mint egy egész hegy, mindössze egyetlen hiba vagy rossz tulajdonság miatt, amely oly apró, mint egy szúnyog szárnya, és ellenségeskedés támad szívében hívő testvére iránt, és ezzel a társadalom romlásának eszközévé válik."
(Bediüzzaman Said Nursi)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)