A Ramadánról - Az ötödik pont

A Ramadán idején végzett böjtben rejlő bölcsesség egyik példája, az alsóbb én viselkedésének javítása és lázadásának letörése szempontjából:
Az emberi lélek gondatlanságában és óvatlanságában hajlamos elfeledkezni magáról. Nem látja saját magában az esendőséget, a szükséget és a tökéletlenséget, és nem is akarja látni. És nem gondol arra, hogy mennyire gyenge, mennyire ki van téve az elmúlásnak és a katasztrófáknak, és arra sem, hogy az emberi test voltaképpen csak hús és csont, amely gyorsan elöregszik és elpusztul.
Ehelyett az alsóbb én úgy támad a világra, mintha acélból készült testben lakozna, és örök életűnek gondolná magát. Hatalmas kapzsisággal, falánksággal, szenvedélyes kötődéssel és szerelemmel veti magát a világra. Lenyűgözi bármi, amiből számára előny vagy élvezet származik. Mi több, elfelejti Teremtőjét, Aki pedig olyan tökéletes kegyelemmel gondoskodik róla, és nem gondol arra, hogy milyen eredményei lesznek evilági életének a Túlvilágon. Ehelyett a pocsékolás és a tiltott dolgok mocsarában hentereg.
A Ramadán havában végzett böjt azonban még a leggondatlanabb és legmakacsabb embert is ráébreszti gyengeségére, tehetetlenségére és szükségére. Az éhség által a gyomrukra gondolnak, megértik annak szükségleteit. Rádöbbennek, hogy mennyire tökéletlen gyenge testük, és felfogják, mennyire szükségük van a jóságra és a kegyelemre. Megtörik lelkük fennhéjázása, amely Fáraóéhoz volt hasonló, és azáltal, hogy felismerik teljes tehetetlenségüket és szükségüket, vágy támad bennük, hogy az Isteni Ítélőszéknél vegyenek menedéket. És felkészítik magukat arra, hogy a kegyelem ajtaján kopogtassanak a hála kezével. Persze, csak akkor, ha a gondatlanság még nem tette tönkre teljesen a szívüket.
(Said Nursi)