2008. szeptember 4., csütörtök

A Ramadánról - A második pont

A Ramadán böjtjében rejlő számos bölcsességre példa az Allah kegyelméért és ajándékaiért érzett hála kimutatása.
Mint azt az Első Szóban kijelentettük, meg kell fizetnünk az árat azért az ételélt, amit a felszolgálók tálcán hoznak nekünk a királyi konyháról. De azt gondolni, hogy a tálcavivőnek adott fizetséggel megfeleltünk a hála kötelességének, igen nagy ostobaság.
A Mindenható Allah sokféle ajándékot juttatott az embereknek ezen a világon, amiért hálát kíván cserébe – ezzel fizethetjük meg az ajándékok árát. Az ajándék látszólagos forrása vagy előidézője nem más csupán, mint tálcavivő. Mégis nekik fizetünk, és irántuk érzünk hálát, pedig nem ők érdemlik azt, mégis őket tiszteljük és nekik mondunk köszönetet. A Kegyelem valódi Kiárasztója pedig végtelenül jobban megérdemli ezt a hálát, mint a látszólagos ok vagy forrás, ami csupán közvetítő eszközként szerepel. Ha Allahnak adunk hálát, az tehát azt jelenti, hogy elismerjük, hogy a kegyelem ajándékai tőle származnak, hogy értékeljük hasznosságukat, és elismerjük, hogy nagyon is szükségünk van rájuk.
A böjt Ramadán idején a mély, komoly és általános hála kulcsa. Az év többi napján azok, akik nem látnak szükséget semmiben, nem érzik át a kegyelem értékét, mert nem tapasztalják meg a valódi éhséget. Akinek tele van a gyomra, főleg, ha gazdag is, nem értik, milyen hatalmas kegyelem rejlik egyetlen darab száraz kenyérben is. De amikor eljön a böjt megtörésének ideje, akkor az íze tanúsítja, hogy a hívőknek még a száraz kenyér is a lehető legértékesebb Isteni Kegyelem. Ramadán idején mindenki, a leggazdagabb uralkodótól a legszegényebb szolgáig, egyféleképpen tanúsítja háláját azáltal, hogy megérti az Isteni Kegyelem értékét.
Továbbá, mivel a nap során tilos az evés, az ember megérti: „Ezek az ajándékok nem az enyémek. Valaki más tulajdonai. Nem nyúlok hát hozzájuk, amíg meg nem kapom az Ő parancsát és engedélyét”. Az ember felismeri, hogy a kegyelem valóban kegyelem, az ajándék valóban ajándék, és hálás lesz érte. Így hát a böjt sok tekintetben a hálaadás kulcsa, a hála pedig az ember alapvető kötelessége.
(Bediuzzaman Said Nursi)

Nincsenek megjegyzések: