A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 24., vasárnap

Gazdát keres...

Gazdát keres 1 db Aloe saponaria, 2 éves sarj, de már különültetve. A saját növényem szaporulata, ezért NAGYON szívemen viselem a sorsát. Sajnos azonban Aloe fajaim már olyan tömegben borítják el a lakást, hogy legalább egytől muszáj megválnom.

Az A. saponaria ideális új gazdája:
- nagyon szereti a növényeket, nem csak dekorációs elemnek, hanem a Mindenható Allah teremtő művészete utánozhatatlan elemének tartja őket,
- NEM felejti el meglocsolni...
- nyáron a szabadban, napos helyen (közvetlen napon a legjobb), tehát kertben, erkélyen, függőfolyosón stb., télen nem meleg, de fagymentes, világos helyiségben tudja tartani (nagyon fontos, egyáltalán nem fagytűrő), pl. veranda, üvegezett erkély, fűtetlen szoba, végső esetben két ablak között,
- nincsenek kicsi gyermekei, vagy jól el tudja tőlük különíteni a növit, mert eléggé (nagyon) szúrós, komoly sérüléseket is képes okozni (mint azt átültetés közben magam is tapasztaltam),
- nagyon is tisztában van vele, hogy egy növény is emanet (olyan ránk bízott dolog, amivel az Ítélet Napján majd el kell számolnunk), akárcsak az állatok, sőt, talán jobban is, mert egy növény még hangot sem tud adni a problémáinak.

Az Aloe saponaria kb. így néz ki:



Ez NEM Aloe vera, tehát NEM az ismert gyógynövény, nem lehet letördelni a leveleit, és különböző helyekre kenegetni a levét. Elég nagyra nő.

Várom a jelentkezőket, akik szívesen nevelnék tovább ezt a kis drágát. Nem azt mondom, hogy motivációs levelet kell írni, de gondoljátok át, hogy tényleg kell-e egy ilyen szúrós izé otthonra :).
Valamint gazdát keres egy MÉG NEM cserepezett, de már gyökeres Diffenbachia sp. hajtás is, ebből a színűből:



Ez egész évben szobában tartható, eléggé igénytelen növény, viszont mérgező, tehát kisgyerekeseknek csak akkor, ha a gyerek számára nem elérhető helyen tudják tartani.

Tavaszi átültetés után pedig tetemes mennyiségű Aloe mitriformis sarjnak keresek majd gazdát.

Befejeztem az offolást insallah :).

2009. január 3., szombat

Rendhagyó poszt


Ma, a vásárlásból hazafelé tartva egy autó pont előttem ütött el egy galambot. Nem volt szerencséje, nem pusztult el rögtön, hanem ott maradt, a saját vérében vergődve.
Allah bocsássa meg nekem, egy pillanatig arra gondoltam, hogy továbbmegyek, mint mindenki más, aztán meg arra, hogy remélem, a következő autó végleg elüti, és vége lesz. De nem, még két autó átment fölötte, mire odaértem hozzá, és felszedtem az útról.
A szárnya nagyon csúnyán eltört. Kilógtak belőle a kettétört csontok. Olyan kis csipogó hangokat adott ki, mint egy csirke. Sose hallottam még ilyet galambtól.
Bevittem az Állatorvosi Egyetem hétvégi ügyeletére, mást nemigen tudtam vele kezdeni, mert az látszott, hogy ez itthon nem fog meggyógyulni. Kicsit tartottam tőle, hogy elküldenek. Mert ez csak egy galamb. Van belőle ezer másik. De nem, a doktornő nagyon rendes volt. Azt mondta, hogy "pokoli fájdalmai" vannak az állatnak, és valóban, nem lehet így hagyni. Még egy csontspecialistát is felhívott, de aztán, mikor áttapogatta jobban a madarat, mondta, hogy befelé is vérzik, tele van vérrel a hasürege. Egyetlen lehetőség maradt, az altatás, amit meg is tett.
Ez a doktornő, sajnos nem tudom a teljes nevét, csak azt, hogy Ágnes, nemcsak a madárral volt megértő és kedves, hanem velem is. Nem fogadott el pénzt tőlem, semennyit. A Mindenható Allah legyen vele elégedett, vezesse és jutalmazza őt. Igazából miatta írtam ezt a bejegyzést.
Azok pedig, akik azt gondolják, hogy "hát ez csak egy koszos galamb volt", gondoljanak arra, amit Mohammed Próféta (s.a.w.) mondott: "Legyetek irgalmasak azokkal, akik a földön vannak, hogy Az, Aki az égben van, irgalmas legyen veletek".
Az Utolsó Napon minden és mindenki tanúskodni fog majd a tetteinkről: mellettünk - vagy ellenünk. Ki tudhatja, talán az a legjelentéktelenebb élőlény, akit megsegítünk valamilyen módon, szót emel majd értünk, amikor a Pokol őrei akarnak elvonszolni. Minden bogár, amit nem tapostunk el, minden virág, amit nem szakítottunk le, minden kóbor állat, aminek enni adtunk, azt mondhatja majd: "Uram, légy irgalmas hozzá, ahogy ő is irgalmas volt énhozzám."
Halima