2009. január 3., szombat

Rendhagyó poszt


Ma, a vásárlásból hazafelé tartva egy autó pont előttem ütött el egy galambot. Nem volt szerencséje, nem pusztult el rögtön, hanem ott maradt, a saját vérében vergődve.
Allah bocsássa meg nekem, egy pillanatig arra gondoltam, hogy továbbmegyek, mint mindenki más, aztán meg arra, hogy remélem, a következő autó végleg elüti, és vége lesz. De nem, még két autó átment fölötte, mire odaértem hozzá, és felszedtem az útról.
A szárnya nagyon csúnyán eltört. Kilógtak belőle a kettétört csontok. Olyan kis csipogó hangokat adott ki, mint egy csirke. Sose hallottam még ilyet galambtól.
Bevittem az Állatorvosi Egyetem hétvégi ügyeletére, mást nemigen tudtam vele kezdeni, mert az látszott, hogy ez itthon nem fog meggyógyulni. Kicsit tartottam tőle, hogy elküldenek. Mert ez csak egy galamb. Van belőle ezer másik. De nem, a doktornő nagyon rendes volt. Azt mondta, hogy "pokoli fájdalmai" vannak az állatnak, és valóban, nem lehet így hagyni. Még egy csontspecialistát is felhívott, de aztán, mikor áttapogatta jobban a madarat, mondta, hogy befelé is vérzik, tele van vérrel a hasürege. Egyetlen lehetőség maradt, az altatás, amit meg is tett.
Ez a doktornő, sajnos nem tudom a teljes nevét, csak azt, hogy Ágnes, nemcsak a madárral volt megértő és kedves, hanem velem is. Nem fogadott el pénzt tőlem, semennyit. A Mindenható Allah legyen vele elégedett, vezesse és jutalmazza őt. Igazából miatta írtam ezt a bejegyzést.
Azok pedig, akik azt gondolják, hogy "hát ez csak egy koszos galamb volt", gondoljanak arra, amit Mohammed Próféta (s.a.w.) mondott: "Legyetek irgalmasak azokkal, akik a földön vannak, hogy Az, Aki az égben van, irgalmas legyen veletek".
Az Utolsó Napon minden és mindenki tanúskodni fog majd a tetteinkről: mellettünk - vagy ellenünk. Ki tudhatja, talán az a legjelentéktelenebb élőlény, akit megsegítünk valamilyen módon, szót emel majd értünk, amikor a Pokol őrei akarnak elvonszolni. Minden bogár, amit nem tapostunk el, minden virág, amit nem szakítottunk le, minden kóbor állat, aminek enni adtunk, azt mondhatja majd: "Uram, légy irgalmas hozzá, ahogy ő is irgalmas volt énhozzám."
Halima

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Masallah!

Számomra a legkegyetlenebb dolog, ha egy állatot bántanak, vagy ha szenvedni hagyják. Nagyon megható, és elgondolkodtató, amit írtál.

Allah legyen hozzád kegyelmes, s mindenkihez, aki szívén viseli az állatok sorsát.

Zuleyha