A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. november 16., hétfő

Ki jött az imára?


Ramadán egyik napján Harun Rasid kalifa azt mondta a tanácsadójának, Behlul Danának:
- Menj el a mecsetbe a naplementi imára, és mindenkit, aki oda ment imádkozni, hívj meg hozzánk a böjt megtörésére, vagyis az iftárra!
Eljött a napnyugta és az imára hívás ideje. A mecsetbe sok ember érkezett, nem is fértek el egy sorban. Ám Behlul Dana mégis mindössze néhány emberrel tért vissza a kalifához, aki meglepetten kérdezte:
- Csak ennyien? Azért küldtelek a mecsetbe, hogy minden ott imádkozót hívj meg iftárra, te meg annyi emberrel jössz vissza, hogy egyetlen asztal köré is elférnek!
Behlul Dana így válaszolt:
- Kalifám, azt mondtad, hogy hívjam meg azokat az embereket, akik imádkozni jöttek a mecsetbe. Az ima után megálltam a mecset ajtajában, és megkérdeztem mindenkit, hogy melyik szúrát olvasta az imám az imában. A legtöbben nem emlékeztek. Én csak azokat hívtam meg, akik emlékeztek rá. Bizony, sokan eljöttek az imára, de csak kevesen voltak, akik megfelelően végezték az imájukat. Én ezeket hoztam el a palotádba.

2009. június 15., hétfő

A hegy (52.) szúra

Al-Hafiz Abu Bakr ibn Abi ad-Dunya jegyezte fel, hogy Dzsafar ibn Zaid azt beszélte el: „Egy éjjel Medinában Omár (r.a.) a várost járta, hogy tájékozódjék a muszlimok hogylétéről. Egy ember háza mellett haladt el, aki éppen önkéntes éjszakai imában állt. Omár (r.a.) csendben megállt, és hallgatta, ahogy a Koránt olvasta az imában. Az ember a Hegy (52.) szúrát olvasta, ez elejétől, és amikor elért ezekhez az ájákhoz: „Bizony, Urad büntetése bizonyosan be fog következni! Nincs, aki elháríthatná azt.” (52:7-8), Omár (r.a.) azt mondta: „A Kába Urára, igaz eskü ez!”, és leszállt a szamaráról, és leült a ház fala mellé egy kis időre, aztán hazament. Még azon az éjjelen megbetegedett. Egy hónapig beteg volt, és az emberek látogatták, de senki nem tudta, mi volt a betegsége oka.

2009. május 7., csütörtök

Luqman (a.s.)


Ibn Abbasz (r.a.) azt mondta, hogy Luqman (a.s.) etiópiai rabszolga volt, és ács. Egy napon a gazdája azt parancsolta neki: „Vágj le egy bárányt, és hozd el nekem a két legjobb részt belőle!” Luqman (a.s.) levágta a bárányt, és elvitte gazdájának a szívét és a nyelvét. Egy idő múlva a gazdája ismét parancsot adott neki: „Vágj le egy bárányt, és hozd el nekem a két legrosszabb részt belőle!” Luqman (a.s.) levágott még egy bárányt, és ismét elvitte gazdájának a szívét és a nyelvét. „Miért cselekedtél így?” – kérdezte a gazdája – „Amikor azt mondtam, hogy a két legjobb részt hozd el, elhoztad a szívét és a nyelvét, és amikor azt mondtam, hogy a két legrosszabb részt hozd el, akkor is a szívét és a nyelvét hoztad elém!” Luqman (a.s.) azt felelte: „Bizony, nincs semmi, ami jobb lenne e kettőnél, ha jók, és nincs semmi, ami rosszabb lenne náluk, ha rosszak!”

2009. április 28., kedd

Ami elrendeltetett



Salamon próféta (a.s.)seregének tagjai voltak emberek, dzsinnek és madarak is. A búbosbanka kereste a vizet Salamon (a.s.) és a csapatai számára. A föld alatti rétegekben is észrevette a vizet, és megmutatta Salamonnak (a.s.), hogy hol van, ő pedig megparancsolta a dzsinneknek, hogy ássanak ott kutat.
Amikor Abdullah ibn Abbasz (r.a.) egyszer elbeszélte, hogy ez volt a búbosbanka feladata, a hallgatóság között volt egy Nafi ibn Al-Azraq nevű ember, aki gyakorta vitatkozott Ibn Abbasszal (r.a.). Most is azt mondta neki: „Hallgass, Ibn Abbasz, mert bizony alulmaradsz ma a vitában!” „Miért?” – kérdezte Ibn Abbasz. Nafi ibn Al-Azraq azt felelte: „Azt mondod nekünk, hogy a búbosbanka a föld alatt is észrevette a vizet? Hiszen bármelyik fiú fog egy hurkot, magokat szór köré, a hurkot pedig homokkal takarja be, és a búbosbanka odajön, hogy a magokat megegye, a fiú pedig megfogja a hurokkal!”. „Ha nem volna az, hogy ez az ember megy és elmondja mindenkinek, hogy legyőzte vitában Ibn Abbaszt, még csak nem is válaszolnék neki!” – mondta Ibn Abbasz (r.a.), majd azt mondta Nafinak: „Jaj neked! Amikor valakit elér az, ami elrendeltetett, az illető vak lesz, és elveszít minden elővigyázatosságot!” Nafi azt felelte: „Allahra! Soha többé semmiben nem vitatkozom veled a Koránnal kapcsolatban.”

2009. április 12., vasárnap

Szúnyog

Abdullah ibn Omár (r.a.) elbeszélése szerint egy iraki ember megkérdezte Omárt (r.a.), hogy szabad-e olyan ruhában imádkozni, amire egy szúnyog vére került. Omár (r.a.) azt mondta: „Nézzétek csak Irak népét! Megölték Allah Küldötte (s.a.w.) unokáját, Husszeint (r.a.), és mégis egy szúnyog vére miatt aggódnak!”

2009. április 9., csütörtök

Alázat

A Mindenható Allah megkérdezte Mózest (a.s.): „Mózes! Tudod-e, hogy minden ember közül miért éppen téged választottalak ki arra, hogy közvetlenül beszéljek veled?” „Nem, Uram” – felelte Mózes (a.s.). „Azért, mert egyetlen embert sem tettem olyan alázatossá, mint amilyen te vagy.” – mondta neki Allah.

2009. április 2., csütörtök

Bűnök


Ibn Dzsarir beszámolója szerint Abu Szalamah (r.a.) azt mondta: „Abu Huraira (r.a.) hallotta, amint valaki azt mondta: „A bűnös nem árt senki másnak, csak saját magának!” Odafordult hozzá, és azt felelte neki: „Allahra, ez nem igaz! Még az ölyv is meghal a fészkén a bűnösök bűnei miatt.”

2009. március 24., kedd

Házak


Haszan Baszri – akivel a Mindenható Allah legyen kegyelmes – azt beszélte el: „Mikor még serdületlen fiú voltam, bementem a Próféta (s.a.w.) tiszteletre méltó feleségeinek szobájába. A szobák mennyezetét a kezemmel el tudtam érni. A tiszteletre méltó feleségek halála után a kalifa, Omar ibn Abdul Aziz, a mecset részévé tette a szobákat. Soha nem láttam emberek úgy sírni, mint ahogy azok sírtak, akik látták, hogy azokat a szobákat lebontották. Bárcsak megmaradtak volna, és az emberek látnák őket ma is, és az otthonaikat olyan szerény méretben építenék, ahogy az tetszetős volt Allah Küldöttének (s.a.w.) szemében! Bárcsak látnák az emberek, hogy a Prófétánk (s.a.w.), akinek a kezében volt a világ minden kincse, és a családja, hogyan éltek ezen a világon!”

2009. március 18., szerda

A tabuki csatáról

Ibn Abbasz (r.a.) azt beszélte el, hogy amikor Omárt (r.a.) emlékeztették a tabuki csatára, azt mondta: „Pusztító hőségben vonultunk ki Allah Küldöttével (s.a.w.) Tabuk felé. Letáboroztunk egy helyen, és annyira szomjaztunk, hogy azt hittük, valamennyien meghalunk. Volt, aki elment vizet keresni, és csak akkor tért vissza, amikor már félholt volt. Volt, aki leölte a tevéjét, és a belső részeiből préselte ki a nedvességet. Abu Bakr (r.a.) azt mondta: „Allah Küldötte! A Mindenható Allah mindig meghallgatja a te fohászodat, fohászkodj hát értünk!” „Ezt szeretnéd?” – kérdezte Allah Küldötte (s.a.w.). Amikor Abu Bakr (r.a.) igennel válaszolt, ő fohászkodott, és még le sem engedte a kezét a fohász végén, amikor az eső bőségesen kezdett zuhogni az égből. Aztán elállt az eső egy kis időre, majd újra zuhogni kezdett, hogy mindenki megtölthette a vizestömlőit. Aztán elmentünk körülnézni, hogy lássuk, milyen távolságra ért az eső, és láttuk, hogy a táborhelyünkön kívül sehol sem esett.”

2008. október 16., csütörtök

A legsúlyosabb betegség



Egy elbeszélés szerint Jézus próféta (a.s.) egyszer találkozott egy emberrel, akinek sötét fekélyek voltak a bőrén, és mély sebek a homlokán. Az ember így fohászkodott: „Ó, Uram, köszönet neked, hála és dicsőség, amiért megmentettél attól, ami oly sokakat sújt!” Jézus próféta (a.s.) megkérdezte a szenvedőt: „Ó, ember, mi az a szenvedés, amitől Allah megkímélt téged?”
Az ember így válaszolt: „Ó, Allah Lelke! A legnagyobb szenvedés és legsúlyosabb betegség az, ha valaki nem ismeri Teremtőjét. Allahnak legyen hála, én ismerem ezt az örömet, mert a szívemben mindig Allahhal vagyok. Ezért nem is érzem azt, hogy a testem beteg és szenved.”

2008. március 17., hétfő

Hz. Ali (r.a.) és a hitetlen

Hz.Ali (r.a.) egyszer párbajban legyőzött egy hitetlent. A földre taszította, és már emelte a kardját, hogy végezzen vele, amikor a hitetlen az arcába köpött. Hz. Ali leengedte a kardját, a hitetlen pedig megkérdezte: „Hát mégsem ölsz meg? Miért?” Hz. Ali azt felelte: „A Mindenható Allah megelégedését keresve támadtam ellened. De amikor leköptél, elöntött a düh, és szándékom tisztaságát beszennyezték alsóbb énem érzései. Ezért nem foglak megölni”. A hitetlen pedig így felelt: „Ha a te vallásod ilyen tiszta és önérdek nélküli, akkor én is tanúsítom, hogy ez az igazság”.