A tabuki csatáról

Ibn Abbasz (r.a.) azt beszélte el, hogy amikor Omárt (r.a.) emlékeztették a tabuki csatára, azt mondta: „Pusztító hőségben vonultunk ki Allah Küldöttével (s.a.w.) Tabuk felé. Letáboroztunk egy helyen, és annyira szomjaztunk, hogy azt hittük, valamennyien meghalunk. Volt, aki elment vizet keresni, és csak akkor tért vissza, amikor már félholt volt. Volt, aki leölte a tevéjét, és a belső részeiből préselte ki a nedvességet. Abu Bakr (r.a.) azt mondta: „Allah Küldötte! A Mindenható Allah mindig meghallgatja a te fohászodat, fohászkodj hát értünk!” „Ezt szeretnéd?” – kérdezte Allah Küldötte (s.a.w.). Amikor Abu Bakr (r.a.) igennel válaszolt, ő fohászkodott, és még le sem engedte a kezét a fohász végén, amikor az eső bőségesen kezdett zuhogni az égből. Aztán elállt az eső egy kis időre, majd újra zuhogni kezdett, hogy mindenki megtölthette a vizestömlőit. Aztán elmentünk körülnézni, hogy lássuk, milyen távolságra ért az eső, és láttuk, hogy a táborhelyünkön kívül sehol sem esett.”