2009. március 27., péntek

Tanúságtétel


"Amikor azt mondod: „Nincs más isten, csak Allah”, először a szíveddel mondd, csak aztán a szavaiddal. Bízz Allahban és hagyatkozz Rá, és semmi másra rajta kívül. Külsőségeidet rendeld alá a Törvénynek, belsődet pedig az Igazság mindenható és dicsőséges Urának. Külsőleg foglalkozz azzal, hogy mi a jó és mi a rossz, de legbelső énedet összpontosítsd teljesen a jó és a rossz Teremtőjére. Ha valaki közvetlenül megismeri Allahot, az alárendeli magát Neki. A nyelve megbénul az Ő jelenlétében. Alázatosan viselkedik Vele és az Ő igaz szolgáival. Fájdalma, szomorúsága és sírása megsokszorozódik. Félelme és rémülete nő, akárcsak szégyenérzete és a korábbi hiányosságai miatti megbánása. Rendkívül óvatossá válik, és fél, hogy elveszíti a közvetlen megtapasztalást, a tudást és a közelséget, amelyre szert tett, mert az Igazság mindenható és dicsőséges Ura azt teszi, amit akar (11:107), és Őt nem fogják megkérdezni arról, amit tesz, de ti kérdőre lesztek vonva (21:23).
A hívő szíve ekkor két pont között vergődik. Visszatekintve saját nemtörődömségére, orcátlanságára, tudatlanságára és az evilági örömökben való elmerülésére, elolvad a szégyentől és féli a büntetést. Aztán előretekint a jövőre, és tudni szeretné, vajon elfogadtatik vagy elutasíttatik-e, hogy elvesznek-e tőle mindent, amit szerzett, vagy megengedik, hogy megtartsa, és hogy a Feltámadás Napján vajon a hívők vagy a hitetlenek társaságában lesz-e. Ezért mondta azt a Próféta (s.a.w.): „Én vagyok közületek az, aki a legjobban ismeri Allahot, és én vagyok az, aki a legjobban féli Őt”."
Abdul Kadir Geilani

Nincsenek megjegyzések: