Hála

Egy történet szerint valamelyik próféta egyszer egy kő mellett haladt el, amelyből bőségesen ömlött a víz. Meglepődött a látványon, de a Mindenható Allah tudtára adta, hogy a kő megérti a szavát, ezért megkérdezte, hogy miért ömlik alóla a víz. A kő azt felelte: “Mióta csak hallottam Allah szavait: a Tűztől, amelynek tüzelője emberek és kövek (66:6), azóta egyfolytában sírok a félelemtől”. A próféta pedig Urához fohászkodott, és menedéket kért a tűz elől a kő számára. A Mindenható Allah pedig felfedte neki, hogy már megkönyörült a kövön. A próféta továbbment útján. Amikor legközelebb arra járt, látta, hogy a kőből még mindig zubog a víz, sőt, még bővebben, mint azelőtt. Megkérdezte tőle: “Miért sírsz hát, amikor Allah már megbocsátott neked?” A kő pedig azt felelte: “Azok a bánat és félelem könnyei voltak, ezek pedig a háláé.”
(Abdul Kadir Geilani)