"Egy ember eltévedt a pusztaságban. Napokig bolyongott céltalanul. Az élelme elfogyott, és már a halált várta.
És akkor meglátott egy zsákot a homokban. Kinyitotta, és úgy látta, árpával van tele. Öröme határtalan volt. Ám mikor szájához emelt egy marék magot, akkor vette észre, hogy valójában igazgyöngyök.
Zokogva omlott össze.”
(Szádi Sirázi, Gülisztán)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése