2009. január 1., csütörtök

Gondoskodás az idősekről


"Igen, az egyik legemelkedettebb igazság ebben a világban a szülők szeretetteljessége gyermekeikkel szemben, és az egyik legfontosabb jog ennek viszonzása. Mert ők örömmel áldozzák fel életüket gyermekeik életéért. Ezért minden gyermek, aki nem vesztette el teljesen emberségét, és nem változott valamiféle embertelen szörnyeteggé, tiszteli a szüleit, akik hűséges, önfeláldozó barátai, szolgálni igyekszik, és megpróbálja boldoggá tenni őket. És ebben a tekintetben a nagybácsik és a nagynénik a szülőkkel egyenrangúak.
Értsd hát meg ebből, milyen alantas és lelkiismeretlen dolog megvetően viselkedni ezekkel az áldott idősekkel, vagy a halálukat kívánni. Tudnod kell, hogy gonosz és igazságtalan dolog rosszat kívánni azoknak, akik az életüket a te életedre áldozták.
Ó, testvérem, aki azért küszködsz, hogy mindennapi megélhetésed előteremtsd! A bőség és kegyelem forrása a házadban, a védelem a katasztrófáktól az az idős vagy vak ember, akit oly kevésre tartasz. Vigyázz, ne mondd azt: „De hát kevés a jövedelmem, nehezen jövök ki belőle”, mert ha nem lenne az az áldás, ami az ő jelenlétükből származik, még nehezebb körülmények között élnél."
Bediuzzaman Said Nursi

Nincsenek megjegyzések: