2010. január 17., vasárnap

Az őszinteségről

"A Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Minden ember el fog veszni, kivéve a tudósok, és minden tudós el fog veszni, kivéve azok, akik a tudásuk szerint cselekszenek, és ők is el fognak veszni, kivéve az őszinte, kizárólagos hittel hívők, de még ők is nagy veszélyben vannak”. Vagyis azt mondhatjuk, hogy kizárólag azok lehetnek sikeresek, akiknek hite és szándéka őszinte, komoly és tiszta. Rendkívül fontos tehát, hogy őszinték legyünk. A legkisebb jótett, amit őszinte, tiszta szándékkal hajtunk végre, többet ér, mint ezernyi olyan, amit a nélkül. És a tetteink akkor őszinték, ha a Mindenható Allah parancsainak engedelmeskedve és az Ő megelégedését keresve hajtjuk végre őket.
Mindenben van őszinteség. Egy morzsányi szeretet, ha őszinte, többet ér, mint tengernyi üres szeretet, amelyért valamilyen viszonzást várnak. Valaki így írta le az őszinte, tiszta szándékú szeretetet: „Nem akarok viszonzást, kárpótlást vagy jutalmat a szeretetért, mert az a szeretet, amely vár valamit viszonzásul, gyenge és rövid életű”. Az őszinte szeretet ott van az emberi természetben, és ott van minden édesanyában. Az édesanyák szeretete testesíti meg az őszinte, tiszta szándékú szeretetet a maga valójában. Ennek az a bizonyítéka, hogy ennek a tiszta szeretnek a misztériuma okozza azt, hogy az anyák nem várnak viszonzást vagy fizetséget azért, hogy a gyermeküket szeretik, és hogy az életüket, sőt, még örök boldogságukat is feláldoznák értük. Egy tyúknak nincs semmije, csak az étele – és mégis gondolkodás nélkül odadobja, hogy megmentse kiscsibéjét a kutya fogaitól. Hüszrev saját szemével látta, ahogy a tyúk ezt tette."

(Bediüzzaman Said Nursi: Őszinteség és testvériség)

Nincsenek megjegyzések: