2010. szeptember 20., hétfő

Ami lenyugszik

Amikor az éjszaka beborította őt, látott egy csillagot, és felkiáltott: „Ez az én Uram!” De amikor az lenyugodott, azt mondta: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!” (Korán, 6:76)

"Ez az ája, amely a világmindenség hanyatlását illusztrálja Ábrahám próféta (a.s.) szavaival, sírásra késztetett. Szívem szemei keserű könnyeket hullattak miatta. Minden könny oly keservesen szomorú volt, hogy újabbak fakadtak miatta, mintha maguk a könnyek is zokogtak volna. Ezekből a könnyekből állnak össze a következő sorok. Olyanok, mint egy magyarázat Allah bölcs Prófétájának a Kegyes Koránban található szavaihoz:
Az a szeretett, aki eltűnik, nem lehet szép, mert ami pusztulásra ítéltetett, az sohasem szép igazán. Nem lehet, és nem is szabad igazán szeretni a szívben, mert a szív az örök szeretetre teremtetett, és azt tükrözi, Akihez mindenki örökké fohászkodik. A vágyakozás olyan tárgya, amely eltűnik, nem érdemes a szív kötődésére, vagy az elme törődésére. Nem lehet a vágyakozás tárgya, és nem érdemes arra, hogy hiányozzék. Miért imádná hát a szív, és miért kötődne hozzá?
Nem keresek semmi halandót, és nem vágyok rá, hisz én magam is halandó vagyok.
Tehetetlen vagyok, nem keresem hát a tehetetleneket.
A Kegyelmesnek vetem alá lelkemet, nem vágyom hát senki másra.
Csak azt akarom, Aki örökké a barátom fog maradni.
Nem vagyok más, csak egy jelentéktelen atom, mégis az Örökkévaló Nap után vágyakozom.
Lényegében nem vagyok semmi, mégis az egész teremtésre vágyom.
Nem fohászkodom olyasmihez, ami el fog enyészni, és nem keresek menedéket nála, mert végtelenül tehetetlen és szükséget látó vagyok. Az, ami erőtlen, nem gyógyíthatja meg végtelen fájdalmamat, nem orvosolhatja végtelenül mély sebeimet. Hogy is lehetne az imádat tárgya bármi, ami ki van téve a megsemmisülésnek? Az elme, amely a külső megjelenés megszállottja, zokog, amikor elkezd elenyészni az, amit imád, és zokog a lélek is, amely az Örök szeretettet keresi, azt mondva: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Nem akarom az elválást, nem vágyok rá, mert nem vagyok képes elviselni. Azok a találkozások, amelyeket rögtön elválás követ, nem érdemesek a gondolatokra vagy a vágyakozásra. Ahogy az öröm elmúlta fájdalmas, úgy fájdalmas ezt már csak elképzelni is. A szeretők írásai, az ellenkező nem iránt érzett metaforikus szeretetről szóló költészet alkotásai siralmak, amelyek abból a fájdalomból fakadnak, amit ennek az elmúlásnak az elképzelése okoz. Ha kivonnád lelkük lényegét, ez a siralom folyna valamennyiből. Az ilyen találkozások és a fájdalmas, metaforikus szeretet miatt a szívem felkiált, akárcsak Ábrahám: „Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek lenyugszanak!”
Ha állandóságra vágysz ebben a múlandó világban, hát az állandóság alsóbb énünk megsemmisítéséből származik. Győzd le rosszat parancsoló alsóbb énedet, hogy állandóságot nyerhess. Szabadítsd meg magad a rossz erkölcstől, az evilági csodálat alapjaitól, és valósítsd meg alsóbb éned megsemmisítését. Áldozd fel mindazt, ami a te hatalmadban áll, az Igazi Szeretett útján. Lásd az élőlények végét, ami a megsemmisülést jelzi. Az út ebből a világból az állandósághoz az alsóbb én megsemmisítésén keresztül vezet." (Bediüzzaman Said Nursi)

Nincsenek megjegyzések: