A felügyelő

Omár (r.a.) kalifátusa idején Muadh-t (r.a.) bízta meg azzal, hogy a Bani Kilab törzstől begyűjtse az adót, árukat vigyen neki, és szétossza a szegények között a gazdagok adományait.
Muadh minden megbízatást nagy gonddal teljesített, és bíztató történetekkel tért haza arról, hogy hogyan sikerült megnyernie az emberek szívét. Úgy tért vissza, hogy ne volt egyebe, mint egy darab vászon, amit a nyakába terített, hogy a hőségtől és a portól védje magát.
Egy napon a felesége megkérdezte tőle: „Azok, akik ilyen feladatokat teljesítenek, fizetést szoktak kapni, és többnyire még ajándékokat is adnak nekik a családjuk számára. Hol vannak az ajándékok, amiket te kaptál?”
Muadh azt felelte: „Volt velem egy felügyelő, aki mindenhová elkísért, és számon tartotta, hogy mit kapok és mit adok.”
A felesége igencsak megmérgesedett: „Allah Küldötte (s.a.w.) megbízott benne, Abu Bakr (r.a.) megbízott benned, és Omár most felügyelőt küld veled? Hát ő nem bízik benned?”
A szavai eljutottak Omár feleségének fülébe, tőle pedig magához Omárhoz is, aki magához hívatta Muadh-t, és szemrehányóan kérdezte tőle: „Mit hallok? Miért mondtad azt, hogy felügyelőt állítottam melléd? Hát azt hiszed, hogy nem bízok benned?”
Muadh pedig példaértékű válasszal válaszolt neki: „Ó, hívők vezére! Csak a feleségem miatt mondtam ezt. A felügyelőt, akiről beszéltem, nem te küldted velem. A Mindenható Allah volt az. Nem akartam bármit is elvenni magamnak a szolgálatért cserébe, amit tettem.”
Omár megértette Muadh szavait, megértette, hogy nem vágyik semmi evilági tulajdonra. A saját vagyonából adott neki ajándékot, mondván: „Vidd el ezt a feleségednek, hogy elégedett legyen és megnyugodjék.”