Bárcsak...

Mikor halála közeledett, Abdulmalik ibn Marwan, az omajjád kalifa egy mosónőt látott Damaszkusz határában, aki a kezére csavarta a szennyes ruhát, és egy sziklához csapkodva mosta ki. A kalifa kétségbeesetten sóhajtott fel, ahogy eszébe jutott a félelmetes túlvilági tárgyalás, és így kiáltott: „Bárcsak én is mosónő lehetnék! Bárcsak a két kezem munkájával kerestem volna meg a megélhetésemet, és ne lett volna szavam az evilági dolgokban!” (Ghazali, Ihya, VI, 114)