A romlás forrásai

Dhunnun Miszri – a Mindenható Allah legyen vele kegyelmes – azt mondta: ’A romlás hat forrásból, hat oldalról közelíthet az emberhez. Az egyik az, hogy az embernek a szándéka nem elég erős abban, hogy Túlvilág szempontjából kedvező cselekedeteket hajtson végre.’
A másik az, hogy az ember teste a vágyainak a foglya.
A harmadik forrás az, hogy hiába tudja az ember, hogy közel van a halála, akkor is tele van a szíve az evilági szerzésnek, az evilági gazdagságnak a vágyával.
A negyedik forrása a romlásnak az, hogy az ember hajlamos a teremtmények kedvét keresni a Teremtő helyett.
Az ötödik forrása minden rossznak és romlásnak az, hogy az emberek kritika nélkül követik a saját vágyaikat, és úgy indulnak el utánuk, hogy még a válluk felett sem pillantanak vissza, hogy amit tesznek, az vajon megfelel-e a Próféta (s.a.w.) Szunnájának. És a hatodik forrás pedig az, hogy az előttünk való muszlimoknak, akár a Próféta (s.a.w.) Társainak is az életéből, történetéből kiválogatják azt a nagyon kevés hibát, amit ők elkövettek, és ezzel takargatják a saját hiányosságaikat. Ugyanakkor elfeledkeznek arról a végtelen számú jó tulajdonságról és erényről, ami ezeknek az embereknek volt.
Valamint az erényes, és sok jót cselekvő muszlimok közül bárkire kiválasztják azt az egy-két hibát, ami esetleg van/volt bennük, és ezzel takargatják a saját hibáikat, de a saját jócselekedeteiket elfelejtik az ő jótetteikhez hasonlítani.