"Az ember természeténél fogva nagyon gyenge, mégis minden meghatja, elszomorítja és fájdalmasan érinti. Az ember teljesen híjával van a hatalomnak, mégis, az őt sújtó csapások és ellenségek számosak. Az ember rengeteg szükséget lát, de igényei végtelenek. Lusta és ügyetlen, de életének felelősségei a legterhesebbek. Ember volta a világmindenség többi részéhez köti, de folyamatos fájdalomban él a szeretett dolgok elveszte és elmúlása miatt. Gondolkodása magasztos célokat és időtálló eredményeket csillant meg előtte, de a keze rövid, az élete véges, ereje kevés, türelme elégtelen ahhoz, hogy elérje őket.
Ebből egyértelműen felfoghatjuk, hogy mennyire fontos a lélek számára, hogy ilyen állapotban, a Fadzsr idején, kora reggel eltűnődjék, és imájával és fohászával forduljon a Hatalmas és Dicsőséges, Kegyelmes és Csodálatos felé, hogy Nála keresse a sikert és a segítséget, és hogy mennyire szükséges ez ahhoz, hogy képes legyen szembe nézni azokkal a dolgokkal, amelyek az előtte álló napon fognak történni vele, és hogy tudja teljesíteni a rá váró kötelességeket."
(Bediuzzaman Said Nursi: Az istenszolgálat és az ima)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése