Hadísz

Imám Ahmed jegyezte fel Imran ibn Husszein (r.a.) elbeszélésében, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) egyszer úton volt a társaival, és amikor a társai közül néhányan lemaradtak, felemelte a hangját, és ezt a két áját olvasta:
"Ti emberek! Féljétek Uratokat! Bizony, az Óra földrengése szörnyű dolog. A Napon, amikor látni fogjátok, minden szoptató anya el fogja felejteni azt, akit szoptatott, és minden terhes anya megszüli a terhét, és látni fogod az embereket megrészegülten, pedig nem lesznek részegek, hanem Allah büntetése lesz szigorú." (22:1-2)
Amikor a társai hallották, siettek, hogy felzárkózzanak hozzá, mert tudták, hogy mondani akar valamit. Mikor utolérték, ő azt mondta: „Tudjátok, milyen nap ez? Az a Nap, amikor majd szólítják Ádámot (a.s.). Ura szólítja őt, és azt mondja neki: „Ádám! Küldd előre azokat (a leszármazottaid közül), akik a Tűzbe küldetnek!” Ádám (a.s.) megkérdezi: „Mennyit, Uram!” „Minden ezerből kilenszázkilencvenkilenc a Tűzben lesz, és egy a Kertben” – mondja Allah. Allah Küldötte (s.a.w.) társainak szívét ekkor megtöltötte a kétségbeesés, és a mosoly eltűnt az arcokról. Amikor Allah Küldötte (s.a.w.) látta ezt, azt mondta: „Legyetek bizakodók, és küzdjetek minden erőtökkel, mert Rá esküszöm, Aki az életemet a kezében tartja, hogy azokkal együtt lesztek számolva, akiknek a száma hatalmas: Góg és Magóg népéhez, és azokhoz, akik már meghaltak Ádám és Iblísz leszármazottai közül”. A társai kicsit megkönnyebbültek, és Allah Küldötte (s.a.w.) hozzátette: „Küzdjetek minden erőtökkel és bizakodjatok, mert Rá esküszöm, Aki az életemet a kezében tartja, hogy az egész emberiséghez viszonyítva ti (hívők) olyanok vagytok, mint egy szemölcs a teve púpján, vagy egy folt az állat lábán.”