Az imáról

"A szolga fenntartja az ima állapotát az imában és az ima után is. Így az egész életét tiszteletteljes áhítatban és erkölcsi tisztaságban tölti, őrzi a szavait és a szívét. Ilyen azoknak a viselkedése, akik a Mindenható Allahot szeretik. Az imát, ami a bűntől távol tart, naponta ötször végezzük. De azok, akik a Mindenható Allahot szeretik, mindig az ima állapotában maradnak, mert a szeretetnek az a szikrája, ami a szívüket és legbelső énüket lángba borította, nem nyugszik meg a napi öt imától. Akik a Mindenható Allahot szeretik, azoknak az ima olyan, mint a halnak a víz. Ahogy a hal nem élhet víz nélkül, úgy a szerető lelke sem találhat békét az állandó ima nélkül. Aki a Mindenható Allahot szereti, annak nem jönnek az ajkára ezek a szavak: ne látogass meg túl gyakran! Aki szeret, annak a lelke mindig szomjazik. Ha valaki szeret, annak ezer évnek tűnik az is, ha csak egy pillanatra van távol a szeretettől. És ha ezer évet tölt szeretettjével, az is csak annyi számára, mint egy pillanat. Ezért marad mindig az ima állapotában az, aki a Mindenható Allahot szereti, mert ilyen módon lehet az Ő közelségében. Ha csak egyetlen rakát elmulaszt is, úgy érzi, ezer imát hagyott ki."
Dzselaleddin Rúmi