2008. október 5., vasárnap

Tanúságtétel



"Próbálom tökéletesíteni a hitemet. Még mindig próbálom megfelelõen kimondani a tanúságtételt, mert nem könnyû azt mondani: nincs más isten, csak Allah, ha az embernek még mindig evilági bálványok laknak a szívében. Még ha ki is mondjuk a szavakat, kétséges, hogy elfogadhatók-e a Mindenható Allah szemében".
(Esed Erbili)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Allah áldása legyen mindannyiótokon.

Olvasom ezeket az értékesebbnél értékesebb idézeteket, és meglepő, hogy nemhogy kevés, de nulla megjegyzés szerepel utánuk (többnyire).
Én csak arra szeretnék buzdítani mindenkit, és elsősorban magamat persze, hogy vegyük a fáradtságot a gondolkodásra, fohászkodjunk azért, hogy Isten megnyissa szívünk szemeit, és ne kényelmesedjünk bele az olvasom olvasom, de jó olvasni, de szép de jó aha típusú reakciókba (ha egyáltalán érzünk valamit, amikor elolvasunk egy-egy idézetet...).

Gondolkodni jó, és nagy jó rejlik benne. Manapság fel sem fogjuk, mennyire sok áldás és túlvilági jutalom származhat a gondolkodásból. Jómagam is rádöbbentem saját kényelmességemre és passzivitásomra, holott abba a tudatba ringattam magam, hogy azért én is teszek valamit. Magamért és a közösségért. Aztán mindenféle hétköznapi tapasztalatom ráébresztett, (Geilani írásai pedig egyenesen felráztak) hogy nagyon is keveset teszek még a saját túlvilági boldogulásom érdekében is, nemhogy bármiféle közösségért.

Ezért kérlek benneteket, becsüljük meg, hogy van egy blogunk, ahol írhatunk (írhatnánk) és olvashatjuk (olvashatnánk) egymás szebbnél szebb és hasznosabbnál hasznosabb véleményeit, építő jellegű kritikáit.

A tanúságtételről csak eszembe jutottak "a kezdetek", amikor "ártatlan" szívvel, egy aprócska, gyér fénnyel bevilágított kollégiumi szobában kimondtam, pontosabban szégyenlősen, félve és nyökögve kiolvastam "Lá iláha illallah wa Muhammadun rasulullah", kihelyeztem első, göcsörtös betűimmel írt tanúságtételemet a könyvespolcra, és úgy éreztem egy világ lett az enyém, ami csupa fény. Bárcsak megtapasztalhatnám ezt az érzést újra és újra, gondoltam most. Hiszem, hogy akkor voltam a legközelebb Istenhez...