Hadísz

Ubai ibn Kab (r.a.) azt beszélte el: „Volt egy ember az anszárok között, akinek a háza igencsak messze volt a mecsettől. Amennyire én tudom, egyetlen közösségi imát sem hagyott ki soha. Mondták neki, hogy ha vesz egy szamarat, akkor annak hátán mehet a mecsetbe az éjszaka sötétéjében és a perzselő hőségben is. Azt felelte ő erre: „Nem akarok szamarat, és nem akarok közelebb sem költözni a mecsethez. Azt akarom, hogy megkapjam jutalmamat azért, hogy a mecsetbe megyek, és hogy hazamegyek onnan”. Allah Küldötte (s.a.w.) hallotta ezt, és azt mondta: „Allah összegyűjti neked mindezért a jutalmat.”