Az egek sírnak

Ibn Dzsarir feljegyzése szerint Szaid ibn Dzsubair (r.a.) elbeszélte, hogy egy ember elment Ibn Abbaszhoz (r.a.), és azt mondta: „Abu Abbasz! Azt olvastam Urunk könyvében: „És az ég és a föld nem sírt értük, és nem kaptak haladékot sem.” (44:29). Hát sírnak-e az egek és a föld bárki után is?” Ibn Abbasz (r.a.) azt felelte: „Igen! Mindenkinek van egy kapuja az egekben, amelyen keresztül az ellátása leereszkedik, és a jótettei felemelkednek. Amikor a hívő meghal, ez a kapu bezárul, és zárva is marad. És a kapunak hiányzik a hívő, és sír érte. És azok a helyek a földön, ahol imádkozott, és megemlékezett Allahról, szintén sírnak érte. De Fáraó népe a jóravalóság egyetlen nyomát sem hagyta a földön, és nem voltak jótetteik, amelyek felemelkedtek volna Allahhoz, ezért az egek és a föld nem sírtak értük.”