2008. április 4., péntek

Khalilullah

Egy elbeszélés szerint a Mindenható Allah azt mondta Ábrahám prófétának (a.s.):
„Bizony, te az Én bizalmas barátom vagy, és Én a Barátod vagyok. Ezért hát bármikor is nézzek a szívedbe, soha ne lássak ott senkit, Rajtam kívül. Mert különben elvágom a szeretet fonalát, mert Én csak azokat választom bizalmas barátaimul, akiknek a szíve nem fordul más felé Rajtam kívül, még akkor se, ha a tűzbe vetnék őket. Ilyen embereknek a szívébe ültetem az Én szeretetemet. Megadtam nekik az Én szeretetemet – és milyen áldás érhetne fel ezzel? Milyen megtiszteltetés lehetne nagyobb ennél? Hatalmamra és Fenségemre esküszöm, hogy meggyógyítom azoknak a szívét, akik Hozzám fordulnak. Mert aki Engem szeret, bizony, Én is szeretem őt.”

Azok szerint, akik ismerik a Mindenható Allahot, a szeretet olyan mag, amelyet a szívek talajába vetnek el, és az intelligencia vizével öntözik. És ez a mag a talaj termékenységének és a víz tisztaságának megfelelően hoz gyümölcsöt. A jó föld könnyedén hoz bőséges termést, Ura engedelmével, de a rossz föld csak keveset terem, és azt is nehezen.

(Mahmud Sami Ramazanoglu: Ábrahám próféta)

Nincsenek megjegyzések: