Szeretet és ellenségeskedés

A leginkább szeretetre méltó dolog a szeretet, és az ellenségességre leginkább méltó dolog az ellenségeskedés. Vagyis a szeretet, ami biztonságossá teszi a közösség életét, és boldogsághoz vezet, a leginkább méltó arra, hogy szeressük. Az ellenségeskedés és a pártoskodás visszataszító és káros dolgok, tönkreteszik a közösség életét, és mindennél inkább méltók a megvetésünkre, és arra, hogy ellene forduljunk és elvessük. Mivel ezt a témát a Risale-i Nur Huszonkettedik Levelében részletesen kifejtettük, most csak röviden térünk ki rá.

Az ellenségeskedés és pártoskodás ideje lejárt. Két világháború megmutatta, hogy milyen gonosz, pusztító és félelmetesen rossz az ellenségeskedés. Nyilvánvalóvá vált, hogy egyáltalán semmiféle előnnyel nem jár. Ezért, hacsak nem agresszívek és nem támadnak ellenetek, ne hagyjátok, ellenségeink rossz tulajdonságai ellenséges érzelmeket és gyűlölködést szítsanak szívetekben. Elegendő lesz nekik a Pokol és a Mindenható Allah büntetése.

Néha az ember arrogáns büszkesége és önimádata miatt igazságtalanul ellenséges más hívőkkel szemben, anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Feltételezi, hogy saját magának van igaza. De ez az ellenségeskedés és a rossz érzések azt okozzák, hogy figyelmen kívül hagyja a testvérei iránti szeretet jóval nagyobb és fontosabb okait, mint például a hit, az Iszlám, az emberség. Ostobaság jobban szeretni az ellenségeskedés apró okait a szeretet okainál, amelyek viszont olyan hatalmasak, akár egy hegy.

Mivel a szeretet és az ellenségeskedés ellentétesek egymással, mint a fény és a sötétség, nem is keveredhetnek. Ha valami betölti és uralja a szívet, annak az ellentéte nem igazán lehet jelen benne. Például, ha a szeretet valóban ott van a szívben, akkor az ellenségeskedés érzése szánalommá és együttérzéssé változik. Így kell viszonyulnunk a hívőkhöz. Vagy ha az ellenségeskedés valóban jelen van a szívben, akkor a szeretet a vitatkozás mellőzésének és felületes barátságnak a formájában jelenik csak meg. Ezekkel fordulhatunk azokhoz a tévelygőkhöz, akik nem agresszívak velünk.

A szeretet okai, mint a hit, az Iszlám, az emberiesség és a testvériség érzése valójában erős és fényes kötelékek és erődök. A hívők közötti ellenséges érzelmek részben személyes okokra vezethetők vissza, amelyek olyanok csupán, mint az apró kavicsok. Az ilyen érzelmeket táplálni nagy hiba, mintha a szeretet okaitól fordulnánk el, amelyek viszont olyan hatalmasak, mint egy hegy.

Röviden: A szeretet és a testvériség az Iszlám alapjai és összetartó köteléke. Az ellenségeskedők olyanok, mint egy elkényeztetett kisgyerek, aki sírni akar. Okot keres a sírásra, és egy olyan apró ok is megfelelő neki, mint a szúnyog szárnya. És emlékeztetnek egy igazságtalan, keserű emberre is, aki, amíg csak lehetősége van a bizalmatlanságra, kitart mellette, és sohasem feltételez jót a másikról. Tíz jótettet is figyelmen kívül hagy egyetlen rossztett miatt. A tisztesség és az a kötelesség, hogy jót feltételezzünk testvérünkről, amelyek a muszlimok jellemének részei, kizárják az ilyen gondolkodást.

(Kéziratban lévő könyvünkből, Bediuzzaman Said Nursi: Ikhlasz és testvériség)